Corydoras duplicareus – Rézfoltos páncélosharcsa

Nagyon hasonlít a Corydoras adolfoi-ra, nevét ezen hasonlóság miatt kapta (duplicare = to duplicate, azaz másolat). Méltán az egyik legszebb Corydoras fajként emlegetik.

Corydoras panda – Panda páncélosharcsa

Sárgásszürke testén három sötét, majdnem fekete folt van: a szem környékén és a homlokrészen, a hátúszón, ez áthúzódik a hátrészre, és a faroktól faroktőben egy majdnem kör alakú nagy folt. Ezek a foltok valóban az óriás pandára emlékeztetnek..

Megalechis thoracata – Tarka páncélosharcsa

E harcsa testét is két sor csontos lemez fedi. Színe változó, de általában vörösesbarna vagy kékesfekete, néhány sötétebb folttal.

Auchenipterichthys coracoideus – Zamora harcsa

A hal sötét, kékesszürke testét apró, színjátszó foltok díszítik. Hasoldala a mellúszó és a hasúszó között ezüstös-fehér.

Pterygoplichthys multiradiatus – Orinocói vitorlás algaevőharcsa

Akváriumokban ritkán fordul elő, ellenben nevét rendszeresen helytelenül használják számos rokon fajra.

Brochis splendens – Rövidtestű páncélosharcsa

A Brochis nemzetségbe tartozó fajok teste zömökebb, mint a Corydoras-oké. A tudományosabb különbség a két nem között a hátúszó lágy sugarainak a számában van — a Brochisoknak több van belőle, mint a Corydorasoknak.

Corydoras elegans – Elegáns páncélosharcsa

A test felső része sötét; a két sor csontos lemez csatlakozása alatt töredezett, foltokból álló sáv húzódik. A fejtető sötétebb, a hasoldal szürkés.

Corydoras pygmaeus – Törpe páncélosharcsa

Corydoras pygmaeus - Törpe páncélosharcsa

Más páncélosharcsákkal összetéveszthetetlen megjelenésű. Legalább 10 egyedet számláló csoportban tartsuk. Képesek vízközt lebegni.

Kryptopterus vitreolus – Indiai üvegharcsa

Lassan mozgó vagy álló vizű élőhelyeken fordul elő, itt is inkább a barnás színű, vagy a még savasabb, fekete vízben gyakoribb. A legjobban olyan helyen érzi jól magát, ahol a sok felszíni vagy úszó növényzet miatt a fényviszonyokat félhomályosnak lehet nevezni.

Callichthys callichthys – Tankharcsa

A hal testét feltűnő, egymást félig átfedő, csontos lemezek fedik, melyek a kopoltyúfedő mögött két sorban helyezkednek el, halszálka mintázatot adva. A test alapszíne fakó barnásszürke.