Jellemzők: közepesen áramló vízi

A hal hátoldala szürkészöld, ezüstösfehér haloldala bíborfényű. Az oldalvonal fölötti pikkelyek színjátszóak és sötétebb színűek az alatta levőknél.

E karcsú testű hal alsó állkapcsa megközelítőleg kétszer olyan hosszúra nyúlt meg, mint a felső, így idomult a felszíni táplálkozáshoz. Színe zöldes árnyalatú aranysárga, kék foltokkal.

A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.

Változatos színezetű faj: az itt látható, hegyi patakokból származó példányok színe kékes-fényű zöldes aranybarna; a síkvidéki állóvizek halai inkább foltosak. A pikkelyek szegélye sötét.

1,5-2 cm-es testhosszával a törpe fogaspontyocska hímje a föld egyik legkisebb gerincese, a nőstény is csak 3,5 cm-ig nőhet meg. A nyújtott testű, orsó formájú kis hal oldalról csak kevéssé lapított.

Az Egyesült Államok délkeleti államaitól, Karolinától le egészen a mexikói Yucatán-félszigetig, a partközeli lagúnákban és folyótorkolatokban él ez az Európába 1903-ban importált, feltűnő megjelenésű állat. Testhossza a szabadban eléri a 12, az akváriumban a 9 cm-t.