Mesoheros festae – Narancsvörös tigrissügér

A test a nagy és hegyes fejtől kezdődően hátrafelé jelentősen kiszélesedik. Oldalról igen lapos, és a kor előrehaladtával egyre aránytalanabbnak tűnik.

Pterophyllum scalare – Vitorláshal

A Bölcsőszájú halfélék (Cichlidae) családjába tartozó, dél-amerikai nem. Keresztmetszete szinte kör alakú, s a magasra nyúló, a tövénél pikkelyes hát- és fark alatti úszó következtében magasabbnak látszik, mint amilyen hosszú.

Vieja maculicauda – Öves sügér

Az ezüstöskék testű halat sötét pettyek csoportjai fedik, főként középtájon és a faroknyélen. A fej elülső része és a mellúszó töve kárminvörös és ilyen színű pettyek előfordulnak a kopoltyúfedőn is.

Amatitlania nigrofasciata – Zebrasávos sügér

Közepes méretű, tipikus amerikai sügérfaj. Ezüstszürke – piszkosfehér alapszínét fekete függőleges csíkozottság díszíti, melyek gyakran koromfeketék, de legalábbis sötétszürkék.

Amphilophus citrinellus – Citromsügér

Nagytestű, erős, kifejezetten robusztus felépítésű sügérfaj. Testfelépítése teljes mértékben erőt, impozánsságot sugároz.

Pseudetroplus maculatus – Pettyes indiai tarkasügér

Közepes termetű, édes- és brakkvízben is tartható sügérfaj. A társas félsósvízi medencékbe is kiválóan alkalmas.

Astyanax jordani – Barlangi vaklazac

Ez a különleges hal arról nevezetes, hogy nincs szeme. Teste oldalról nézve kissé ívelt és majdnem jellegtelen, ezüstös fényű, egyszínű rózsaszín.

Misgurnus anguillicaudatus – Mandzsu csík

A Csíkfélék (Cobitidae) családjába tartozó megnyúlt testű, angolnaszerű hal. A farokvég oldalról igen lapított. Az aranybarna színű, sötét pettyekkel tarkított, rendkívül megnyúlt alakú testét igen kis pikkelyek fedik, amelyek mélyen be vannak ágyazódva a bőrbe, de helyenként egészen hiányozhatnak is.

Botia striata – Sávos díszcsík

A hal egész testét egymástól egyenlő távolságra futó, sötét, ferde sávok fedik, melyek a fejen előre, a testoldalon hátrafelé irányulnak. A hasoldal sárgás aranyszínű.