Jellemzők: közepesen keményvízi (10-15°Nk)

Alakja tipikus a tigrishalakra, robusztus felépítésű, előrenyúló, hegyes fejjel. Alapszíne inkább ezüstös, enyhén aranyló az oldalán.

Alkatában a pápua tigrishalra emlékeztet, alapvetően egy magasabb hátú tigrishal-faj, de az előbb említett rokonánál kicsit nyúlánkabb. Szintén jellemző rá, hogy a hátúszó első felén megvastagodtak az úszósugarak, melyek mérete is feltűnő.

Robusztus testfelépítésű faj, hegyes, megnyúlt arcorral. Testalkata némileg emlékeztet a levélhalakéra – ez nem véletlen, hasonló életmódú, lesben álló ragadozó.

Kis testméretű, kihegyesedő arcorral rendelkező gurámifaj. Alapszíne szürkésbarna, ezüstös. Oldalvonala mentén egy hosszanti, sötétbarnás csík fut, majd egy vékonyabb sáv e fölött. Ez utóbbi a hal kedvétől függően néha alig látható.

Karcsú, kissé nyújtott testű, torpedó alakú halak. Szemük viszonylag nagy, szájukat 3 pár bajuszszál szegélyezi, testük kontrasztosan sávozott. Békés, kisebb akváriumokban is remekül tartható csíkhalak. Erősen társas faj, legalább 6-8 példányt tartsunk.

Viszonylag kisebb testű, átlagos felépítésű harcoshalfaj. Alapszíne sárgásbarna, de ennek árnyalatai változhatnak, hátuk néha kicsit sötétebb.

Robusztus felépítésű, hengeres testű hal. Rendkívül hasonlít a díszes bozóthalra (Microctenopoma fasciolatum).

Apró termetű, acélkék testű törpe kalászhalfaj. Kékes testét az oldalvonal mentén egy halványbarnás hosszanti sáv szeli át, hátúszója osztott, szeme kék színű.

Magas hátú, kihegyesedő fejű kalászhalfaj. Egész teste és legtöbb úszója is ragyogó vörös színezetű. A megtévesztésig hasonlít a lazacvörös szivárványhalra, megkülönböztetésük nagyon nehéz feladat, főleg fiatal korban.

Üdezöld levelei csészeszerűen futnak körbe, tőlevélrózsát alkotnak. Levelei párhuzamos erezetűek, ovális-kerekded alakúak, szivacsszerűek.