Jellemzők: közepesen keményvízi (10-15°Nk)

Úszónövény, lebegő életmódot folytat. Széles, vastag levelekkel rendelkezik, melyek üdezöld színűek, kerekdedek.

Hosszúkás, kígyó-alkatú hal, tipikusan a murénaformát mutatja. Rendszertanilag a legismertebb, nagytestű tengeri murénák közé tartozik.

Hosszú, kecses alkatú gurámifaj. Akárcsak rokonságára, úgy őrá is jellemző a hasoldalon lévő két tapogató, melyek módosult hasúszónak tekinthetőek.

Az ezüstös díszholdhalhoz (Monodactylus argenteus) rendkívül hasonló faj. Megkülönböztetésükre szolgál intenzívebb narancsos hátúszója és a hátúszónál jóval megnyúltabb farok alatti úszó.

Széles, lapos fejű algaevőharcsa, oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, tipikusan gibbicepsz-alakú vértesharcsa, gyakran gibbicepszként hozzák forgalomba! Sötétbarna alapon sárgás-krémfehéres szabálytalanul foltozott, de testszínezetének tónusa a hal kedvétől függhet, például ha stresszes a hal, akkor elmosódottabbak színei.

Jellemzően búzakalász alakú, kicsi fejű tipikusan magas hátú szivárványhalfaj. Hátúszója kettős, osztott.

Tömzsi, hengeres testalkatú csíkféle. A szürke és a barna mintákban váltakozik márványos tarkítottságban színezete.

Hengeres, tömzsi kis csíkféle, formára a Botia és a Pangio alakú csíkfélék közt mutatkozik. Úszói enyhén színesek, hátúszója foltos.

Hosszúkás testalkatú, inkább Pangio-csíkokra hasonlít, mintsem a hegyiforrás csíkokra. Farkúszója, és utánna több csík is még a testén rubinvörös, míg teste zöldes-barnás alapszínű, és kontrasztosan csíkozott, vagy márványosan mintázott, ez kortól és némileg egyedtől is függ.

Zömök, hengeres testű faj, néhány pár bajuszszállal szája körül. Teste krémbarna alapszínű, melyen halvány feketés harántcsíkok díszelegnek.