Jellemzők: középső zónába ültetendő

Vöröses árnyalatúak szárai, melyek aránylag hosszúak. Levelei nagyok, kissé hegyesek, némiképp lándzsaszerűek.

Üdezöld leveleinek kinézete hasonlít a fodroslevelű vízikehelyére (C. aponogetifolia), dudoros felületű.

Dús, kiterjedt gyökérzetű, nem túl hosszú szárú, de aránylag hosszú levelű növény. Levelei jellemzően barnás színűek, bár már rengeteg színváltozatát létrehozták.

Erős, üdezöld levelekkel rendelkezik, melyeknek fonákja halványabb színű. Leveleit és gyökerét is gyöktörzsről (rizóma) fejleszti, mely szintén viszonylag ellenálló (talaj alá temetni azonban nem szabad!).

A levelek gumójából nőnek ki, melyek a faj alakjából és rokonságából adódóan inkább hosszúkásak. Nagyon különleges növény, hiszen levele hálószerű, szó szerint, lyukacsos, rácsos szerkezetű.

Indás tövű submers növény. Alsóállású, szép, élénkzöld levelei szalagszerűek, és spriálisan futnak, bár tövük egy darabig még egyenes marad.

Lándzsás levelének felülete sötétzöld selymes fényű, olykor kékes-zöld, az erezet pedig világos színével tűnik elő. A levél fonáka világos, helyenként liláspiros, árnyékolt helyen halványzöld.

Leveleik tojásdadok, hegyesek, nyélbefutók, szembenállók, felületükön világoszöldek, fonákjuk nem piros. Apró virágainak nincsenek szirmai, így a 4 kis zöld csészelevél és 4 porzó beolvadó színe folytán alig észrevehető.
Teljesen piros színű növényeket is gyakran e faj neve alatt adnak el, holott általában a piros „Ludwigia palustrisok” valójában Ludwigia repens x Ludwigia arcuata keresztezékek.

A tojásdad, egymással szemben álló, alul-felül lándzsaszerűen hegyesedő levelek fonákja élénkpiros, színe sötétzöld; emers leveleinek felülete igen fényes. Apró virágai sárgák.
Létezik teljesen bíborvörös változata is (a levél színe és fonákja is vörös).

Igen kedvelt akváriumi növény, amelyet egyaránt lehet alámerült, úszó és mocsári növényként is nevelni. Halványzöld, lágy, nagyon törékeny levelének alakja fölöttébb változatos.