Jellemzők: lágyvízi (5-10 Nk°)

Az aranyló barna hal testét hét, egyenlő távolságra húzódó sötét sáv keresztezi, melyek majdnem a hasoldalig érnek. Orra feltűnően megnyúlt.

A hal hátúszója és farok alatti úszója feltűnően megnagyobbodott és a többi úszó is szokatlanul fejlett, a hasúszó kivételével. Ezüstös színű testének közepéről sötét vonal fut hátra a faroknyél végéig.

A család többi fajával összehasonlítva, a kecses pontylazac teste mélyebb. A kifejlett példányok feje és hátoldala sötét szürkészöld, bíborfényű rezes árnyalattal.

E közepes nagyságú halak teste egyrészt szinte orsószerű, hengeres keresztmetszetű, másrészt oldalt enyhén lapított is. A fej felső része enyhén ellapuló.

[html]
Az ezüstös-szürke halat nagy, fényes ezüst- és elszórva szivárványszínű pikkelyek díszítik. A test alsó része és a viszonylag kis fej ezüstös.

A megnyúlt testű hal hátoldala sötét, haloldala világos, ezüstös árnyalatú. Oldalán az orrtól a faroknyélig sötét, cikcakk vonal húzódik, és a testet két különböző színű területre osztja.

A sárga pontylazac arányos formája a nemre jellemző. A felnőttek aranysárga testén, közvetlenül a kopoltyúfedő mögött, két függőleges rajzolat látható.

A hal aranysárga testét három sötét, vízszintes sáv díszíti. Feje lapított, arcorra hosszú és hegyes, felfelé hajló szájának vége vörös.

A szekercelazac keskeny, nagyon mély testű hal. Ezüstös oldalának hátulsó kétharmadán vékony, sötét vonal húzódik.

A hal haloldalának elülső része feltűnően gömbölyű. Színe vörösesbarna, hátoldala sötétebb, haloldala ezüstös.