Jellemzők: lassú mozgású

A test alapszíne palaszürke, ami a háttájékon narancsos-barnás színre változik, oldalát fekete foltok díszítik. A törpe páncélosharcsák közé tartozik.

A két sor csontlemezt ezen a fajon sötét, hálózatos minta fedi. A kerekded test rózsás kékesszürke árnyalatú, a hasoldalon világosabb.

Ennek a zömök felépítésű páncélosharcsafajnak alapszíne világosszürke, oldalain több sötét pontokból álló csík fut, melyből a két oldalvonali a kopoltyúhoz érve tölcsérszerűen szétnyílik, és a tölcsér egy kisebb csíkot foglal magába. A két szemet egy V alakú „bandita”-csík köti össze a fejtetőn keresztül, mely a szemgyűrűt és az íriszt is sötétre festi.

Bronzszínű testét két sor zöldeskék fényű csontlemez fedi. A kopoltyúfedő és a pofák, az egymástól függetlenül mozgatható szemek alatt szintén fémeszöldek.

Világosszürke alapon szép sötét márványos és foltminta, a test közepén sötét, világos szegélyű hosszanti csík. A hím karcsúbb és kecsesebb.

A nagyobb termetű Corydorasokhoz tartozik, könnyen felismerni jellegzetes „csőrszerű” fejformájáról, legtöbb rokonával ellentétben homloka nem domború, hanem homorú. Testének oldalvonal fölötti területe sötét, a hátúszó után gerincvonala világos színű, páncéllemezeit sötét pontok díszítik, hasa világos.

A hasoldal és a mellúszók környékének kivételével a testet elkülönült, szabályos eloszlású sötét foltok fedik. A szemet egy sötét sáv veszi körül, ami a hátúszó felé hajlik el.

Nem kifejezetten nagy termetű, kedves és barátságos megjelenésű páncélosharcsa faj. Alkatát tekintve klasszikusan tömzsibb, rövidebb testű, a fej kimondottan lekerekített. Több hasonló fajt is ismerünk, a leginkább hasonló küllemű a C066 leíratlan faj

Zömök, meglehetősen magas hátú, főleg az idősebb példányok. A fej hegyes.

Ovális alakú hal, eredeti színe ezüstös-szürke, melyen apró, sötét pontok sorakoznak. Az itt bemutatott egyik leggyakoribb akváriumi tenyészváltozat színe halvány-rózsaszín, amely csak fogságban tenyésztve fordul elő.