Ameca splendens – Lepkepontyocska
A hal hátoldala szürkészöld, ezüstösfehér haloldala bíborfényű. Az oldalvonal fölötti pikkelyek színjátszóak és sötétebb színűek az alatta levőknél.
Allotoca dugesii – Darázspontyocska
Megnyúlt, de erős testű hal, keskeny faroknyéllel.A hím testoldalának alsó része aranysárga; a nőstényen kék, néha sötétebb színű csíkok futnak. A hím farok alatti úszója nem vesszőszerű, mint más elevenszülő fajokon, de a nőstényé jellemzően legyező alakú.
Brachyrhaphis roseni – Zöld patakpontyocska
A szép példányok hátoldala zöldesbama, testoldala zöldes fényű aranysárga, hasoldala pedig ezüstös-színű. Oldalát keskeny, függőleges, egyenlő távolságra futó sötét sávok keresztezik, melyek a hátúszó előtt a test teljes mélységéig lenyúlnak.A hím sárga és vörös hátúszójának sötét a külső szegélye, a gonopódiuma hosszú és sárga színű.
Characodon audax – Fekete fogasponty
A hal minden úszója lekerekített és koromfekete. Testszíne a hátoldalon egyenletesen szürke, a testoldal alsóbb részein világosabb.
Pseudoxiphophorus bimaculatus – Kétpettyes fogasponty
Változatos színezetű faj: az itt látható, hegyi patakokból származó példányok színe kékes-fényű zöldes aranybarna; a síkvidéki állóvizek halai inkább foltosak. A pikkelyek szegélye sötét.
Heterandria formosa – Törpe fogaspontyocska
1,5-2 cm-es testhosszával a törpe fogaspontyocska hímje a föld egyik legkisebb gerincese, a nőstény is csak 3,5 cm-ig nőhet meg. A nyújtott testű, orsó formájú kis hal oldalról csak kevéssé lapított.
Poecilia latipinna – Szélesszárnyú fogasponty
Az Egyesült Államok délkeleti államaitól, Karolinától le egészen a mexikói Yucatán-félszigetig, a partközeli lagúnákban és folyótorkolatokban él ez az Európába 1903-ban importált, feltűnő megjelenésű állat. Testhossza a szabadban eléri a 12, az akváriumban a 9 cm-t.
Poecilia nigrofasciata – Feketesávos límia
1912-ben került először Európába. Haiti szigetén különféle vizekben, még félsós vizekben is nagy rajokban él.
Poecilia reticulata – Szivárványos guppi
A vadon élő guppiknak eredendő genetikai változékonyságuk folytán számos helyi alakjuk van, ezért nehéz egységes leírást adni róluk. A hímek a természetben 3 cm-esre, a nőstények 6 cm-esre nőnek (a nemesített óriásguppi hímjei az 5, a nőstények pedig a 8,5-9 cm hosszúságot is elérhetik).
Skiffia francesae – Fénylőtestű szkiffia
Magas hátú halak, magas és lekerekített úszókkal. Alapvetően szürkés színezetűek, ami a nőstények esetében kifejlett korban is jellemző színezet marad.