Jellemzők: nagy (több 200 liternél)

Enek a halnak az ezüstös oldala is halványzöld árnyalatú az oldalvonal fölött és pikkelyei szintén nagyok. Fekete vonal húzódik a fejétől a faroknyeléig, ahol a nagy, erősen villás farokúszó felső lebenyében folytatódik.

Az ivarérett fekete rojtosszájúhal szürkésfekete színű: az idős példányok sötét, bársonyos feketék. A fiatalok pikkelyeinek közepe vörös vagy aranyszínű, ezért csillogó külleműek.

A fiatal példányok pikkelyeik vörösesbarna pontmintázata miatt csíkosnak tűnnek. A faroknyélen sötét folt van.

Ezt a díszmárna alfajt 1989-ben fedezték fel. Hosszúkás testét sárgás alapon sötétszínű pontsorok díszítik, melyek a pikkelyek tövén található foltokból adódnak, a faroknyélen kiegészítve egy nagyobb sötét folttal.

A csőröscsukák (Belone) és a közönséges csukák (Esox) nemeiből kombinált nevű fogaspontynem egyetlen faja. Az akváriumainkban gondozott egyik legnagyobb testű elevenszülő fogaspontyunk.

A hal testét feltűnő, egymást félig átfedő, csontos lemezek fedik, melyek a kopoltyúfedő mögött két sorban helyezkednek el, halszálka mintázatot adva. A test alapszíne fakó barnásszürke.

Az erőteljes felépítésű hal aranybarna testét nagy, sötétbarna foltok tarkítják, melyek a fiatalokon jobban láthatók és a korral fakulnak. A hasoldal ezüstösfehér.

A vad formája ennek az angolna alakú harcsának zöldesbarna, világosabb pontokkal. A tarkánfoltos és az aranyszínű változat népszerű az akvaristák körében.

Akváriumokban ritkán fordul elő, ellenben nevét rendszeresen helytelenül használják számos rokon fajra.

Ezen a sötét színű alfajon szabálytalan világos foltok és keskeny, világosbarna sávok vannak. A kopoltyúfedő hátulsó vonala mentén egy függőleges, világos sáv húzódik végig és egy szabálytalan sáv keresztezi a farok-nyelet is.