Jellemzők: nagyon keményvízi (20-30°Nk)

Villásan elágazó, sűrű, üdezöld levélkéivel s a víz színe alatt tömött csomókat alkotó telepeivel igen tetszetős, kedvelt úszónövény. Rhizoid elemeket (gyökérszerű képletek) nem fejleszt.

Teste kerek, hosszúkás, és kis szája van. Testét zöldes alapon ezüst színű kisebb méretű pikkelyek borítják valamint az oldalán sötét pontsorok is megfigyelhetőek.

A vég-, ill. felsőállású száj állkapcsában, több sorban, kicsiny fogak állnak. A faj társas tartásra nem alkalmas, de kisebb tartályokban magukban tartva vonzók és érdekesek.

A pikóknak négy fésűs kopoltyújuk van. Hátúszójuk elülső része néhány vastag, szabadon álló tüskévé alakult át.

Hosszúkás, elég erőteljesnek hat, oldalt elöl kevéssé, hátul jobban lapított. A páratlan úszók és a hasúszók – elsősorban a híméi – hosszú fonalakban végződnek, a farokúszó hátulsó széle befelé hajlik.

Hosszúkás, megnyúlt testű hal, felső állású szájjal. Ezüstös alapszíne sok helyen aranybarnás árnyalatban tündököl. Hangsúlyos a test közepén, hosszanti irányban végighúzódó fekete csík, gyakran egy rövidebb sötét sáv a hasoldalon is megfigyelhető.

A kalászhal csoportnévhez méltóan testalkata is egy gabonaszemre emlékeztet. Ívelt, magas háttal rendelkezik, ehhez viszonylag nagy, mély has társul.

A hal színe a fényviszonyoktól függ, de főként halvány aranysárga, a hasoldal felé ezüstös. Színjátszó oldalán világos kékeszöld vonal húzódik végig a faroknyélig.

A hal feje hosszú és csúcsban végződik; alsó állkapcsa előrenyúlik. Törzse rövidnek tűnik a hátul ülő hát-és farok alatti úszók miatt.

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben élő, nem magas hátúszójú faj. 1909-ben került először Európába.