Poecilia sphenops – Jucatáni fogasponty

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben élő, nem magas hátúszójú faj. 1909-ben került először Európába.
Cnesterodon decemmaculatus – Tízfoltos patakpontyocska

A Cnesterodon hántolókésfogú jelentése a genus fajainak hosszú gonopodiumán levő horogtüskeszerű függelékekre utal. A tárgyalt faj egyike a legrégebben, már 1902-ben Európába behozott elevenszülő fogaspontyoknak.
Gambusia holbrooki – Keleti gambúzia

A hím 3,5, a nőstény max 8 cm hosszúságot érhet el. Alakja különösebben nem tér el a többi gambúziáétól.
Maylandia lombardoi – Lombard-Sügér

A hal domború hátoldalához képest hasoldala lapos. A hímek élénksárga testét halványbarna sávok keresztezik; úszóik egyszínű sárgák, a farokúszón ikrafoltok vannak.
Hyphessobrycon eques – Serpalazac

Vérvörös alapszíne a test alsó részén halványabbá fakul. A nőstények válltájékát sötét, vessző alakú folt díszíti.
Pristella maxillaris – Áttetsző pontylazac

Testalakja olyan, mint a legtöbb pontylazacé, alsó és felső testvonala azonos ívű. A faj fő jellegzetessége, hogy teljesen színtelen és áttetsző a teste.
Brachychalcinus orbicularis – Diszkoszlazac

Korong alakú, ezüstös színű hal, a megvilágítástól függően különböző színekben, pl. zöldben tündökölhet, de a rózsaszín és az ibolya árnyalatai is gyakoriak.
Prionobrama filigera – Törpe üveglazac

Az áramvonalas kis hal nagyon hasonlít a pirosszárnyú pontylazachoz. Áttetsző, kékesszürke színű.
Poecilia latipinna – Szélesszárnyú fogasponty

Az Egyesült Államok délkeleti államaitól, Karolinától le egészen a mexikói Yucatán-félszigetig, a partközeli lagúnákban és folyótorkolatokban él ez az Európába 1903-ban importált, feltűnő megjelenésű állat. Testhossza a szabadban eléri a 12, az akváriumban a 9 cm-t.
Gambusia affinis – Szúnyogirtó fogasponty

A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.