Chlamydogobius eremius – Ausztrál sivatagi géb
Testük alapszíne általában szürkés-barna, kivéve domináns hímeknek, ők sokkal színesebbek és inkább aranysárga az alapszínük, úszóikon kék sávok figyelhetők meg – több árnyalatban -, az úszószegélyeik fehérek fekete alapon, kivéve egyes hímek háti jelzőúszóját, melyen citromsárga folt figyelhető meg. Hasoldalukat fekete és fehér sávok díszítik.
Trichromis salvini – Salvin tarkasügere
A Salvini tarkasügér nem túl nagy méretű bölcsőszájúhal féle. A nőstények valamivel kisebbre nőnek a hímeknél, de szépségük vetélkedik a hímekével, sőt egyesek szerint még szebbek is (ami sügér berkekben ritkaság).
Herichthys cyanoguttatus – Gyöngyházsügér
A gyöngyházsügér elég magas testfelépítésű. Oldalait barnás-szürke alapon világos, kékes foltok borítják, egy gyöngykagylóhoz hasonló megjelenést kölcsönözve számára.
Cryptoheros spilurus – Kékszemű zebrasügér
Külseje hasonló a A. nigrofasciata]éhoz. A test viszonylag magas, oldalt mérsékelten lapított, a hát íveltebb az alsó oldalánál, a homlok és a hát elülső része a hátúszó kezdetéig ívelten emelkedik.
Aplocheilichthys spilauchen – Csíkos fénylőszemű hal
Azon kevés ikrázó fogaspontyok egyike, melyet brakkvízben kell tartani. Fontos, hogy mindig csoportban gondozzuk.
Aphanius iberus – Spanyol fogasponty
Kissé zömök alkatú halfaj, oldalt lapított, az úszók meglehetősen hátra tolódtak.
A hal teste henger alakú, oldalról csak kevéssé összenyomott, feje felülről lapított.
Herichthys carpintis – Texasi sügér
A test közepesen magas, jellegzetes bölcsőszájú hal forma. Oldalait és fejét igen jellegzetes barnás-vöröses alapon kékesen irizáló foltok borítják.
Pterophyllum altum – Nagy vitorláshal
A VITORLÁSHALAK ALAKJA eltér a többi bölcsőszájúhalétól; testük korong alakú, oldalról lapított, úszóik megnyúltak, ami megnöveli magasságukat.
A vadon élő vitorláshalaknak két faja ismert: a Pterophyllum altum (lent) és a Pterophyllum scalarae (szemben), melyeknek több színváltozatát tenyésztették ki. Egyes vélemények szerint, csupán egy faj a P.