Melanotaenia splendida – Keleti szivárványhal

Melanotaenia splendida splendida fejkép

Hosszúkás, megnyúlt testű, kihegyesedő fejű szivárványhal. Mint rokonai, ő is osztott, két részből álló hátúszóval rendelkezik.

Badis badis – Kéksügér

A színváltozatok száma olyan nagy, hogy a színezet ismertetése lehetetlen. A hímek általában sötétkék vagy feketés alapon vöröses foltokból összetevődő keresztsávosak, a sávok azonban az ivás idején eltűnnek, s egyenletesen sötét színnek adnak helyet.

Bedotia madagascariensis – Madagaszkári kalászhal

Bedotia madagascariensis - Madagaszkári kalászhal header

Hosszúkás, megnyúlt testű hal, felső állású szájjal. Ezüstös alapszíne sok helyen aranybarnás árnyalatban tündököl. Hangsúlyos a test közepén, hosszanti irányban végighúzódó fekete csík, gyakran egy rövidebb sötét sáv a hasoldalon is megfigyelhető.

Melanotaenia boesemani – Boeseman-szivárványhal

Melanotaenia boesemani - Boeseman - szivárványhal fejkép

Teste kétszínű; a fej és mellrésze része acélkék, sötét keresztcsíkokkal, a hátulsó egyszínű sárga. A kék testközép táján sárgába megy át, és a farok felé tűzpiros színű, fehérrel szegett úszókkal.

Melanotaenia fluviatilis – Folyami szivárványhal

Melanotaenia fluviatilis - Folyami szivárványhal fejkép

Az ezüstös ibolyaszínű hal teste sárga és kék árnyalatokat is tartalmaz. Keskeny, vízszintes csíkjai a pikkelyek sötétebb sarkai miatt alakulnak ki.

Melanotaenia herbertaxelrodi – Axelrod-szivárványhal

Melanotaenia herbertaxelrodi - Axelrod - szivárványhal

Rokonaihoz hasonlóan közepesen nyújtott, gabonaszemet formázó testű hal, viszonylag magas háttal. Feje kicsi, előreugró. Alapszínét az egész testét borító zöldes-aranysárga pikkelyek adják.

Melanotaenia maccullochi – Ausztráliai szivárványhal

Az aranyló fémeskék színű hal hát- és hasoldala egyformán ívelt. A testét fedő számos vízszintes vonalat apró vörösesbarna pontok alkotják (a színhatás függ az oldalvilágítás mennyiségétől).

Andinoacara pulcher – Kék akara

A homlok széles és a kor előre haladtával egyre íveltebbé válik. A halak testhossza 15, maximum 16 cm-ig terjedhet, de már a 7— 8 cm hosszú állat jellemzően ivarérett.
Színét illetően az összbenyomás kékeszöld, az oldalakon, a kopoltyúfedőkön és az úszókon borvörös, sorokban elrendeződött foltok és fényes vonalak vagy pontok helyezkedhetnek el.

Pethia ticto – Kétpettyes díszmárna

Mérsékelten nyúlánk testalkatú, a hát- és hasvonal egyenlően ívelt, kétoldalt karcsú. A ferdén emelkedő szájrés mellett nincs bajusz.

Enteromius walkeri – Ghanai márna

Ennek az afrikai fajnak a teste nem olyan mély, mint az ázsiai márnáké, viszont megnyúltabb. Színe aranybarna, pikkelyei jól láthatók.