Jellemzők: normál (6.5-7.5 pH)

E tökéletesen áramvonalas testű csík színe sárgásszürke, oldalának alsó része és a hasa világosabb, ezüstös árnyalatú. Hátoldalán egy sötét csík húzódik végig, faroknyelét is sötét sáv övezi.

A halvány, fémes aranyszínű hal felső oldalán sötét, láncszemszerű mintázat húzódik; a kifejlett példányok mintázata lenyúlhat a testoldalra. A láncminta alsó része az orrtól a farokúszóig húzódó sötét vonalat alkot.

Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.

Meglehetősen magashátú hal, az idősebb példányok hátmagassága még tovább nő. Ilyenkor néha púposnak látszanak.

Ovális-testű bölcsőszájú hal, kissé ívelt háttal. Az alapszínezet sárga-barna, inkább barnába hajlik.

Ezüstösszürke színű hal, oldalai kissé világosabbak, a hasa fehér. Oldalán elszórtan sötét pettyek fordulnak elő, főként a test hátulsó részén.

E karcsú testű hal alsó állkapcsa megközelítőleg kétszer olyan hosszúra nyúlt meg, mint a felső, így idomult a felszíni táplálkozáshoz. Színe zöldes árnyalatú aranysárga, kék foltokkal.

Változatos színezetű faj: az itt látható, hegyi patakokból származó példányok színe kékes-fényű zöldes aranybarna; a síkvidéki állóvizek halai inkább foltosak. A pikkelyek szegélye sötét.

1,5-2 cm-es testhosszával a törpe fogaspontyocska hímje a föld egyik legkisebb gerincese, a nőstény is csak 3,5 cm-ig nőhet meg. A nyújtott testű, orsó formájú kis hal oldalról csak kevéssé lapított.

Az Egyesült Államok délkeleti államaitól, Karolinától le egészen a mexikói Yucatán-félszigetig, a partközeli lagúnákban és folyótorkolatokban él ez az Európába 1903-ban importált, feltűnő megjelenésű állat. Testhossza a szabadban eléri a 12, az akváriumban a 9 cm-t.