Jellemzők: növényt nem igényel

Azon rendkívül kevés sügérfaj egyike, melyek kifejezetten a brakkvízi közeghez alkalmazkodtak. A tilápiákkal áll közeli rokonságban, az akvárium növényeit elfogyaszthatja.

Hosszúkás, kígyó-alkatú hal, tipikusan a murénaformát mutatja. Rendszertanilag a legismertebb, nagytestű tengeri murénák közé tartozik.

Az ezüstös díszholdhalhoz (Monodactylus argenteus) rendkívül hasonló faj. Megkülönböztetésükre szolgál intenzívebb narancsos hátúszója és a hátúszónál jóval megnyúltabb farok alatti úszó.

Szeme vörös, fekete pikkelyei vannak. Nem teljesen fekete hal, testét csillogó pikkelyek is díszíthetik, gyakran ezüstös színezete van.

Széles, lapos fejű algaevőharcsa, oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, tipikusan gibbicepsz-alakú vértesharcsa, gyakran gibbicepszként hozzák forgalomba! Sötétbarna alapon sárgás-krémfehéres szabálytalanul foltozott, de testszínezetének tónusa a hal kedvétől függhet, például ha stresszes a hal, akkor elmosódottabbak színei.

Tömzsi, hengeres testalkatú csíkféle. A szürke és a barna mintákban váltakozik márványos tarkítottságban színezete.

Hengeres, tömzsi kis csíkféle, formára a Botia és a Pangio alakú csíkfélék közt mutatkozik. Úszói enyhén színesek, hátúszója foltos.

Zömök, hengeres testű faj, néhány pár bajuszszállal szája körül. Teste krémbarna alapszínű, melyen halvány feketés harántcsíkok díszelegnek.

Hosszú, elnyújtott fejű, magas hátú sügérfaj. Hasonlít a bárdsügérekre némileg, de nem annyira elnyújtott fejjel.

Nyúlánk, hosszúkás, magas hátú és hegyes fejű csíkféle. Alapszínezete halvány sárgásbarna.