Jellemzők: Nyugat-Ázsia

Üdezöld levelei csészeszerűen futnak körbe, tőlevélrózsát alkotnak. Levelei párhuzamos erezetűek, ovális-kerekded alakúak, szivacsszerűek.

Hosszúkás, hengeres testalkatú ikrázó fogasponty. Testalkata teljes mértékben a felszíni életmódhoz alkalmazkodott, erről árulkodik egyenes háta és előreugró, hegyes feje is.

Alsó szájállású, tapadókorongos szájú faj, amiben emlékeztet a moszatevő márnára és a Loricariidae-kra. Testszíne a világosszürkétől a sötétbarnáig változhat, ez a környezet, a tartás és a közérzet fügvénye.

Carassius — ókori görög halnév.
A Cyprinidae család egyik neme. A táplálkozástól függően mérsékelten nyújtott vagy igen magas alakú.

Hosszú, szalagos levelei maximum 50 cm hosszúra és 12 mm szélesre nőnek, általában világoszöld színűek. Virágzata és a virágok megtermékenyülési módja a V.

Indás tövű submers növény. Alsóállású, szép, élénkzöld levelei szalagszerűek, és spriálisan futnak, bár tövük egy darabig még egyenes marad.

Vastag gyökértörzséből eredő, épszélű, szív alakúan kimetszett bőrnemű leveleket terít a víz színére — egészen 1,5 méter magasságig. Levelei 15-30 cm szélesek.

Leveleinek alakja kerek vagy lándzsa alakú lehet, kifejletten terebélyesek, a víz felszínén terülnek el. Rendkívül hosszú, húsos nyélen ülnek, melyek a talajban nyugvó tövéből indulnak.

A hasvonal szögletes. A hátúszó messze hátul kezdődik, a mellúszók jól fejlettek.

Leveleik tojásdadok, hegyesek, nyélbefutók, szembenállók, felületükön világoszöldek, fonákjuk nem piros. Apró virágainak nincsenek szirmai, így a 4 kis zöld csészelevél és 4 porzó beolvadó színe folytán alig észrevehető.
Teljesen piros színű növényeket is gyakran e faj neve alatt adnak el, holott általában a piros „Ludwigia palustrisok” valójában Ludwigia repens x Ludwigia arcuata keresztezékek.