Jellemzők: óriás méretű 20 cm fölött

Alakja tipikus a tigrishalakra, robusztus felépítésű, előrenyúló, hegyes fejjel. Alapszíne inkább ezüstös, enyhén aranyló az oldalán.

Alkatában a pápua tigrishalra emlékeztet, alapvetően egy magasabb hátú tigrishal-faj, de az előbb említett rokonánál kicsit nyúlánkabb. Szintén jellemző rá, hogy a hátúszó első felén megvastagodtak az úszósugarak, melyek mérete is feltűnő.

Robusztus testfelépítésű faj, hegyes, megnyúlt arcorral. Testalkata némileg emlékeztet a levélhalakéra – ez nem véletlen, hasonló életmódú, lesben álló ragadozó.

Hosszúkás, kígyó-alkatú hal, tipikusan a murénaformát mutatja. Rendszertanilag a legismertebb, nagytestű tengeri murénák közé tartozik.

Hosszú, kecses alkatú gurámifaj. Akárcsak rokonságára, úgy őrá is jellemző a hasoldalon lévő két tapogató, melyek módosult hasúszónak tekinthetőek.

Hátúszója nincs, helyette a kis zsírúszó és a tüskenélküli mellúszó közösen látja el a hátúszó feladatát. Bőre és az izmai közt hájréteghez hasonló vékony szövetrétege van, amely hat, vagy több, egymásra visszatűrt lemezből áll.

Szeme vörös, fekete pikkelyei vannak. Nem teljesen fekete hal, testét csillogó pikkelyek is díszíthetik, gyakran ezüstös színezete van.

Széles, lapos fejű algaevőharcsa, oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, tipikusan gibbicepsz-alakú vértesharcsa, gyakran gibbicepszként hozzák forgalomba! Sötétbarna alapon sárgás-krémfehéres szabálytalanul foltozott, de testszínezetének tónusa a hal kedvétől függhet, például ha stresszes a hal, akkor elmosódottabbak színei.

Nagy, széles fejű, nagy szájú robosztus sügér. Úszói kékesek.

Az egyik, ha nem a legszebb tollasbajszú harcsafaj. Alapszínezete fehér, fején fekete foltok helyezkednek el.