Acipenser baerii – Lénai tokhal
Karcsú, hosszú hal, oldalát csontos vértpajzs fedi. Orra megnyúlt, amin bajuszszálak találhatóak, ezzel keresgél és túr a talajban, majd a férgeket összeszedi.
Syncrossus helodes – Tigris díszcsík
Nyurga, hosszúkás, hengeres alakú csík. A Botia-alakú csíkok közül az egyik leginkább megnyúlt orrú fajok.
Carassius carassius – Széles kárász
Carassius — ókori görög halnév.
A Cyprinidae család egyik neme. A táplálkozástól függően mérsékelten nyújtott vagy igen magas alakú.
Cichla monoculus – Tucunaré sügér
Teste a bölcsőszájú halfélékhez viszonyítva legjobban a sügérére hasonlít, oldalról igen lapos, feje viszonylag kicsiny. Hátúszójának tüskés része a lágy sugarú résztől világosan elválik, úgy, hogy szinte két különböző hátúszóról beszélhetnénk.
Platydoras armatulus – Zebra morgóharcsa
Tipikusan talajlakó harcsaféle, hosszú bajusszal és nagy szemekkel rendelkezik. Kifejezetten dekoratív fekete-fehér csíkozottságával.
Pangasianodon hypophthalmus – Ázsiai cápaharcsa
Nagytestű, hosszúkás, kissé cápa formájú halak. A fejük lapos, hátúszója kissé hasonlít a cápáéra.
Synodontis eupterus – Tollúszójú hátonúszóharcsa
A fiatal halak márványos mintázatúak, ahogy öregszenek, szürkévé vállnak sötét foltokkal. A hátúszó egyes úszósugarai nagyon megnyúltak, erről kapta magyar elnevezését is.
Gyrinocheilus aymonieri – Moszatevő márna
A megnyúlt testű hal színe barna, pikkelyei sötét szegélyűek. Orrától a faroknyélig sötét sáv fut.