Hypsibarbus wetmorei – Daruphan-Díszmárna
Testének körvonala aszimmetrikus; finoman ívelő hátoldala a hátúszó elejétől hirtelen megtörik. Színe az életkorral sárgászöldről ezüstszürkére változik, néha barnás árnyalatú lehet.
Barbonymus schwanefeldii – Tiofil díszmárna
A fiatalok hátoldala szürkésbarna színű, testoldaluk jól látható pikkelyei ezüstös fényűek. A háromszögletű hátúszó a kifejlett hímeken fekete, alapja vörös, hátulsó szegélye homorú.
Balantiocheilos melanopterus – Cápamárna
Ezüstös testű, „cápa” alakú hal, jól látható pikkelyekkel. Háromszögletű hátúszója felálló és mint a farok-, a farok alatti és a hasúszó, széles, fekete sávval szegélyezett..
Pterygoplichthys multiradiatus – Orinocói vitorlás algaevőharcsa
Akváriumokban ritkán fordul elő, ellenben nevét rendszeresen helytelenül használják számos rokon fajra.
Synodontis angelicus – Pompás hátonúszóharcsa
A fiatal példányok feketék, fehér pettyekkel. Idős korára a hal fakószürkévé válik, pöttyei megfogyatkoznak. Keresett, drága faj.
Chrysichthys ornatus – Díszes szavannaharcsa
Az erőteljes felépítésű hal aranybarna testét nagy, sötétbarna foltok tarkítják, melyek a fiatalokon jobban láthatók és a korral fakulnak. A hasoldal ezüstösfehér.
Clarias batrachus – Békaharcsa
A vad formája ennek az angolna alakú harcsának zöldesbarna, világosabb pontokkal. A tarkánfoltos és az aranyszínű változat népszerű az akvaristák körében.
Helostoma temminckii – Csókos gurámi
Ovális alakú hal, eredeti színe ezüstös-szürke, melyen apró, sötét pontok sorakoznak. Az itt bemutatott egyik leggyakoribb akváriumi tenyészváltozat színe halvány-rózsaszín, amely csak fogságban tenyésztve fordul elő.
Osphronemus goramy – Óriás gurámi
Ovális, meglehetősen zömök testű, magas hátú. Oldalt lapított, idősebb korában furcsán aránytalan hal.
Vieja maculicauda – Öves sügér
Az ezüstöskék testű halat sötét pettyek csoportjai fedik, főként középtájon és a faroknyélen. A fej elülső része és a mellúszó töve kárminvörös és ilyen színű pettyek előfordulnak a kopoltyúfedőn is.