Jellemzők: Orinoco

Tengelyüket és sugaraikat nem borítják kéregsejtek. Sugárörvük 5-8 tagú.

A hímek nagyon élénk színűek, testükön különféle mintákat alkotnak a narancssárga, fekete, zöld és kék színek. A nőstények valamivel nagyobbak és szélesebbek, mint a hímek, és a színű halvány zöld.

Igen szép faj, amelynek ötösével szembenálló, csaknem vízszintes irányban szétterülő levelei ritkás örvöt alkotnak. Maguk a levelek is ritkábban tollasak, mint a többi süllőhínáré, szálaik megnyúltabbak.

Villásan elágazó, sűrű, üdezöld levélkéivel s a víz színe alatt tömött csomókat alkotó telepeivel igen tetszetős, kedvelt úszónövény. Rhizoid elemeket (gyökérszerű képletek) nem fejleszt.

A vörösfarkú pontylazac kissé ovális alakú hal, teste ezüstös hatású, vízszerűen áttetsző, oldalain, a kopoltyúfedőtől nem nagy távolságra (mondhatni a „vállán”) egy-egy fekete folt látható. A farokúszó töve világos piros, mely szín átterjed a farokúszóra is, a többi uszonya áttetsző.

A test hosszúkásan tojásdad, oldalt erősen lapított, főleg az elülső testrésze viszonylag magas. A homlokvonal a hátúszó kezdetéig meredeken emelkedik, a hátvonal ellenben eléggé kis lejtésű.

A faj jellemző alapszíne a piszkosfehér, amin egy haránt irányú fekete csík fut a hátúszó első tüskéjétől a farokúszó aljáig. Fontos bélyeg, hogy a fekete csík fölött találunk fehéres területet is.

Oldalról lapított. Fiatalon meglehetősen nyurga, idősebb korában azonban egyre magasabb hátúvá válik.

Egy kissé magasabb testalkatú, mint a többi faj, s főleg homlokvonala meredek ívben emelkedik hátúszója kezdetéig. Farkúszója lekerekített, mell- és hasúszói igen nagyok.

Alapszíne barnás, a kopoltyúfedőkön egy pár sötét vonás, a hátúszó és farkúszó tövén néhány folt látható. Az úszók szürkék, feketés csíkrajzolatúak, a farkúszó fekete szegélyű..