Jellemzők: Orinoco

A homlok széles és a kor előre haladtával egyre íveltebbé válik. A halak testhossza 15, maximum 16 cm-ig terjedhet, de már a 7— 8 cm hosszú állat jellemzően ivarérett.
Színét illetően az összbenyomás kékeszöld, az oldalakon, a kopoltyúfedőkön és az úszókon borvörös, sorokban elrendeződött foltok és fényes vonalak vagy pontok helyezkedhetnek el.

Közepes testű sügérfaj, a tipikus lekerekített fejforma jellemzi, de kifejletten nem növeszt hatalmas nagy zsírhomlokot. Úszói jellemzően kihegyesedők.
Színezetét illetően alapszínként a barnásszürke dominál, de ezen számtalan mintát láthatunk.

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben élő, nem magas hátúszójú faj. 1909-ben került először Európába.

Testfelépítésére nézve, rokonaihoz képest valamivel zömökebb, hengeres testű, erős felépítésű hal. Oldalain három sötét vízszintes csík fut végig az orrtól a farokúszóig, melyek közül kettő, a hát- és az oldalvonal felőli széles, a has alján futó pedig vékony.

Európába már 1908-ban behozott, igen kecses, kis límiafaj. A hím 2,5, a nőstény 4,5 cm hosszúra nőhet.

Hosszú orrú faj. A halvány sárga alapszínű testen nagyobb méretű sötét pöttyök adják a mintázatot.

Ha jobban megfigyeljük a kifejlett példányokat, a hátúszó és a farokúszó narancsos árnyalatú, a test színe pedig időnként enyhe kékes színezetű. Valóban egyenletes színezetű harcsáról van szó, foltok, mintázat nélkül.

Akváriumokban ritkán fordul elő, ellenben nevét rendszeresen helytelenül használják számos rokon fajra.

Sötétbarna testén a válltól a farokig sárgásbarna tüskék sora húzódik. A többi tüske színe azonos a test színével.

A hal testét fedő kicsi, világos foltok ráterjednek az úszókra is. A szemek eléggé hátul ülnek a nagy fejen, amely arcorri részének felső oldalán feltűnő tapogató nyúlványokat visel.