Jellemzők: Orinoco

A VITORLÁSHALAK ALAKJA eltér a többi bölcsőszájúhalétól; testük korong alakú, oldalról lapított, úszóik megnyúltak, ami megnöveli magasságukat.

A vadon élő vitorláshalaknak két faja ismert: a Pterophyllum altum (lent) és a Pterophyllum scalarae (szemben), melyeknek több színváltozatát tenyésztették ki. Egyes vélemények szerint, csupán egy faj a P.

A zöldessárga színezetű hal oldala kékes árnyalatú. Hangulatától és erőnlététől függően, testét számos függőleges sötét sáv keresztezheti; a szemtől a kopoltyúfedőn át ferde sáv húzódik.

E közepes nagyságú halak teste egyrészt szinte orsószerű, hengeres keresztmetszetű, másrészt oldalt enyhén lapított is. A fej felső része enyhén ellapuló.

Korong alakú, ezüstös színű hal, a megvilágítástól függően különböző színekben, pl. zöldben tündökölhet, de a rózsaszín és az ibolya árnyalatai is gyakoriak.

A hal aranysárga testét három sötét, vízszintes sáv díszíti. Feje lapított, arcorra hosszú és hegyes, felfelé hajló szájának vége vörös.

A hal haloldalának elülső része feltűnően gömbölyű. Színe vörösesbarna, hátoldala sötétebb, haloldala ezüstös.

E hal alakja jellemző a baltahasúlazacokéra; haloldala rendkívül mély, hátoldala egyenes. Az oldalvonal fölött világos krémsárga, alatta ezüstös-szürke.

Mélyen ovális testű, erőteljes felépítésű hal. Színezete főként acélszürke, a testoldalon lefelé ezüstszürkévé válik, a mellkas és a has élénk narancssárga.

Teste nagyon mély, hátoldala egyenes. A színe általában ezüstös rózsaszín, de ez a példány zöldes alapszínű.

A tökéletes példányok farokúszója ragyogó rózsaszín. Testük hátoldalának színe aranyló olívazöld, oldaluk ezüstös.