Jellemzők: Orinoco

Hátoldala világos zöldesbarna, hasoldala és alsó állkapcsa ezüstfehér. Az orrtól a szemen keresztül sötét, vízszintes sáv fut a farokúszó tövéig, ahol sötét foltban végződik.

E közepes nagyságú halak teste egyrészt szinte orsószerű, hengeres keresztmetszetű, másrészt oldalt enyhén lapított is. A fej felső része enyhén ellapuló.

Korong alakú, ezüstös színű hal, a megvilágítástól függően különböző színekben, pl. zöldben tündökölhet, de a rózsaszín és az ibolya árnyalatai is gyakoriak.

A hal aranysárga testét három sötét, vízszintes sáv díszíti. Feje lapított, arcorra hosszú és hegyes, felfelé hajló szájának vége vörös.

A hal haloldalának elülső része feltűnően gömbölyű. Színe vörösesbarna, hátoldala sötétebb, haloldala ezüstös.

E hal alakja jellemző a baltahasúlazacokéra; haloldala rendkívül mély, hátoldala egyenes. Az oldalvonal fölött világos krémsárga, alatta ezüstös-szürke.

Mélyen ovális testű, erőteljes felépítésű hal. Színezete főként acélszürke, a testoldalon lefelé ezüstszürkévé válik, a mellkas és a has élénk narancssárga.

Teste nagyon mély, hátoldala egyenes. A színe általában ezüstös rózsaszín, de ez a példány zöldes alapszínű.

A tökéletes példányok farokúszója ragyogó rózsaszín. Testük hátoldalának színe aranyló olívazöld, oldaluk ezüstös.

A pirájára emlékeztető alakú hal. Mellkasa, a kopoltyúfedők alsó szegélye, a mell-, a has- és a farok alatti úszó vörös.