Jellemzők: Pakisztán

Üdezöld levelei csészeszerűen futnak körbe, tőlevélrózsát alkotnak. Levelei párhuzamos erezetűek, ovális-kerekded alakúak, szivacsszerűek.

Hosszúkás, hengeres testalkatú ikrázó fogasponty. Testalkata teljes mértékben a felszíni életmódhoz alkalmazkodott, erről árulkodik egyenes háta és előreugró, hegyes feje is.

Hosszú, szalagos levelei maximum 50 cm hosszúra és 12 mm szélesre nőnek, általában világoszöld színűek. Virágzata és a virágok megtermékenyülési módja a V.

Vastag gyökértörzséből eredő, épszélű, szív alakúan kimetszett bőrnemű leveleket terít a víz színére — egészen 1,5 méter magasságig. Levelei 15-30 cm szélesek.

Leveleinek alakja kerek vagy lándzsa alakú lehet, kifejletten terebélyesek, a víz felszínén terülnek el. Rendkívül hosszú, húsos nyélen ülnek, melyek a talajban nyugvó tövéből indulnak.

A hasvonal szögletes. A hátúszó messze hátul kezdődik, a mellúszók jól fejlettek.

Leveleik tojásdadok, hegyesek, nyélbefutók, szembenállók, felületükön világoszöldek, fonákjuk nem piros. Apró virágainak nincsenek szirmai, így a 4 kis zöld csészelevél és 4 porzó beolvadó színe folytán alig észrevehető.
Teljesen piros színű növényeket is gyakran e faj neve alatt adnak el, holott általában a piros „Ludwigia palustrisok” valójában Ludwigia repens x Ludwigia arcuata keresztezékek.

A Marsileák (mételyfüvek) többnyire a trópusokon és szubtrópusokon mocsári növényként, kétéltű módon élő vízipáfrányok. Nálunk csak egy fajuk fordul elő.

Igen kedvelt akváriumi növény, amelyet egyaránt lehet alámerült, úszó és mocsári növényként is nevelni. Halványzöld, lágy, nagyon törékeny levelének alakja fölöttébb változatos.

Az érdes tócsagaz a természetben is víz alatt fejlődő, teljesen submers növény, melynek az esetek többségében még csak gyökere sem fejlődik. Kiváló úszónövény!
Tüskeszerűen vékony, üdezöld levélkéi körkörös helyzetben fejlődnek törékeny szára körül.