Parachromis dovii – Dovi-Sügér
A hal ezüstösbarna testét egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedő, vonalat alkotó sötét pontok fedik. Egy sötét, vízszintesen fekvő, töredezett foltok alkotta sáv fut a kopoltyúfedőtől a farokig.
Parachromis managuensis – Jaguársügér
A test elnyújtott, kissé torpedószerű. Ezüstös kékesszürke alapon szabálytalan foltok borítják, mely az úszókra is átterjed.
Apistogramma agassizii – Gyöngyházfényű törpesügér
Hosszúkás testalkatú törpesügér faj, kifejletten a nőstények általában 5 cm-sek, a hímek 1-2 cm-vel nagyobbak. Feje kihegyesedő, fejtetőjén enyhén ívelt.
Mesoheros festae – Narancsvörös tigrissügér
A test a nagy és hegyes fejtől kezdődően hátrafelé jelentősen kiszélesedik. Oldalról igen lapos, és a kor előrehaladtával egyre aránytalanabbnak tűnik.
Apistogramma cacatuoides – Kakadu törpesügér
A faj legfeltűnőbb jellegzetessége az úszói. A hátúszó megnyúlt sugarai úgy néznek ki, mint a kakadu bóbitája; a farokúszó vörös és fekete mintás.
Pygocentrus nattereri – Vöröshasú pirája
Mélyen ovális testű, erőteljes felépítésű hal. Színezete főként acélszürke, a testoldalon lefelé ezüstszürkévé válik, a mellkas és a has élénk narancssárga.
Anabas testudineus – Ázsiai kúszóhal
Ezüstösszürke színű hal, oldalai kissé világosabbak, a hasa fehér. Oldalán elszórtan sötét pettyek fordulnak elő, főként a test hátulsó részén.
Dermogenys pusilla – Félcsőrös csuka
E karcsú testű hal alsó állkapcsa megközelítőleg kétszer olyan hosszúra nyúlt meg, mint a felső, így idomult a felszíni táplálkozáshoz. Színe zöldes árnyalatú aranysárga, kék foltokkal.
Gambusia affinis – Szúnyogirtó fogasponty
A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.