Jellemzők: ragadozó

A hal színe a környezete szerint változik. Általában aranybarna, melyet sötétebb barna szabálytalan foltok tarkítanak, úgy, hogy egy száraz levélre emlékeztet.

A hal feje hosszú és csúcsban végződik; alsó állkapcsa előrenyúlik. Törzse rövidnek tűnik a hátul ülő hát-és farok alatti úszók miatt.

A színváltozatok száma olyan nagy, hogy a színezet ismertetése lehetetlen. A hímek általában sötétkék vagy feketés alapon vöröses foltokból összetevődő keresztsávosak, a sávok azonban az ivás idején eltűnnek, s egyenletesen sötét színnek adnak helyet.

Kissé zömök testű, s ezt a hatást a hímen még erősíti a rövid orr, a kifejezetten duzzadt ajkak, ami a halat egy kissé „morcos” külsejűvé teszi. A hím úszói erőteljesek, jól fejlettek, a nőstényé kicsinyek és lekerekedők.

A homlok széles és a kor előre haladtával egyre íveltebbé válik. A halak testhossza 15, maximum 16 cm-ig terjedhet, de már a 7— 8 cm hosszú állat jellemzően ivarérett.
Színét illetően az összbenyomás kékeszöld, az oldalakon, a kopoltyúfedőkön és az úszókon borvörös, sorokban elrendeződött foltok és fényes vonalak vagy pontok helyezkedhetnek el.

A függőleges úszók a hímen hegyesek, a farkúszó háromlebenyes. Hosszúság: 6 cm-ig.

Ezt a fajt tévedésből hosszú ideig helytelenül A. sjoestedtinek nevezték.

A törperazbóra testalakja nem hasonlít a többi razbóráéra; faroknyele nagyon megnyúlt és elvékonyodott. A testoldal foltjainak elhelyezkedése némileg hasonlít az előző fajéra.

A csőröscsukák (Belone) és a közönséges csukák (Esox) nemeiből kombinált nevű fogaspontynem egyetlen faja. Az akváriumainkban gondozott egyik legnagyobb testű elevenszülő fogaspontyunk.

Az erőteljes felépítésű hal aranybarna testét nagy, sötétbarna foltok tarkítják, melyek a fiatalokon jobban láthatók és a korral fakulnak. A hasoldal ezüstösfehér.