Pseudomugil signifer – Vitorlás törpekalászhal
Kistestű, felső szájállású faj. Rézbarna-mézszínű alapszínű faj.
Nothobranchius guentheri – Günther fenékpontya
A hímek nagyon mutatósak, a nőstények viszont csak rózsaszínes-barnásak, egyszínűek.
A hímek teste hálómintás, kék alapon piros pikkelyszegéllyel.
Epiplatys dageti – Vöröstorkú díszcsuka
Hosszúkás, egyenes hátú hal, szája is felső nyílású, egyértelműen látszik rajta vízszíni életmódja. Akváriumban is az úszónövények közt pihen a víz legfelsőbb régiójában.
Danio choprae – Színpompás dánió
Kicsi, szokványos dánió formájú hal. Színezete leírhatatlanul szép, narancsvöröses, oldalán piros csíkal, és irizáló zöldes színezettel, valamint kékes csíkokkal, melyek a hastól nyúlnak a hát felé fel..
Trichopsis pumila – Törpe morgógurámi
Kicsiny és kecses faj. (D III/7, A V/20— 22.) Hosszúsága: alig 3,5 cm.
Színezet és ivari különbségek: Halványsárga vagy zöldes-szürke alapon sötét foltokból álló, hosszanti csík húzódik.
Brachygobius nunus – Törpe darázsgéb
A vég-, ill. felsőállású száj állkapcsában, több sorban, kicsiny fogak állnak. A faj társas tartásra nem alkalmas, de kisebb tartályokban magukban tartva vonzók és érdekesek.
Iriatherina werneri – Ostoros szivárványhal
A hal legfeltűnőbb jellegzetessége rendkívül megnyúlt úszói. Az első, lekerekített csúcsú hátúszó magas, elöl ül, a második sugarai fonalszerűen megnyúltak és füstös árnyalatú.
Fundulopanchax gularis – Nigeri fogasponty
A farkúszó háromlebenyű. A hímek torkukon vörös jelzést viselnek.
Danio albolineatus – Színjátszó dánió
A szürkészöld alapszínű faj ivarérett példányai színjátszóak. Testük színe a megvilágítástól függ: oldalvilágításnál, főként ívási időszakban, látványos gyöngyházibolya fényben tündökölnek.
Danio nigrofasciatus – Pettyesúszójú dánió
Ennek a kistermetű dániófaj testének formája karcsú, elnyújtott, a hasi tájék sárgás-fehér, háta olajbarna, oldalának alapszíne narancsos-barnás, melyen három szalag különíthető el, az oldalvonalat egy a fejtől a farokúszó tövéig egy futó erős, acélkék színű csík díszíti, mely a faroknyélen kissé kiszélesedik, és a farokúszó lapátján folytatódik. E csík felett egy kevésbé kifejezett, az egyedekre jellemzően szaggatott szalag látható, mely szintén folytatódik a farokúszón, és a oldalvonali csíkkal egy fecskefarkat alkotnak, és e két csík közötti területet csillogó fehér szín emeli ki, mely a farokúszón, a fecskefarkon belül is folytatódik.