Jellemzők: sárga vízi

Hosszúkás, megnyúlt testű, kihegyesedő fejű szivárványhal. Mint rokonai, ő is osztott, két részből álló hátúszóval rendelkezik.

A homlok széles és a kor előre haladtával egyre íveltebbé válik. A halak testhossza 15, maximum 16 cm-ig terjedhet, de már a 7— 8 cm hosszú állat jellemzően ivarérett.
Színét illetően az összbenyomás kékeszöld, az oldalakon, a kopoltyúfedőkön és az úszókon borvörös, sorokban elrendeződött foltok és fényes vonalak vagy pontok helyezkedhetnek el.

Közepes testű sügérfaj, a tipikus lekerekített fejforma jellemzi, de kifejletten nem növeszt hatalmas nagy zsírhomlokot. Úszói jellemzően kihegyesedők.
Színezetét illetően alapszínként a barnásszürke dominál, de ezen számtalan mintát láthatunk.

Kissé zömök testű, s ezt a hatást a hímen még erősíti a rövid orr, a kifejezetten duzzadt ajkak, ami a halat egy kissé „morcos” külsejűvé teszi. A hím úszói erőteljesek, jól fejlettek, a nőstényé kicsinyek és lekerekedők.

Nagyon karcsú és hosszúra nyúlt alakú, oldalt erősen lapított. A felsőállású szájon egy igen rövid bajuszszál pár látható; egy további pár csökevényes, vagy teljesen hiányzik.

A hal ezüstös-barna oldalán, az oldalvonal fölött, zöldessárga árnyalatú csík húzódik végig. A fiatal példányokon a fejtől a farokig egy sötét sáv fut, amely idővel kifakul.

Enek a halnak az ezüstös oldala is halványzöld árnyalatú az oldalvonal fölött és pikkelyei szintén nagyok. Fekete vonal húzódik a fejétől a faroknyeléig, ahol a nagy, erősen villás farokúszó felső lebenyében folytatódik.

A fiatal példányok pikkelyeik vörösesbarna pontmintázata miatt csíkosnak tűnnek. A faroknyélen sötét folt van.

Mutatós, az akvarisztikába 1903-ban, a hamburgi Akvárium által bevezetett faj, amely társas akváriumba való. Karcsú és nyúlánk, oldalról lapos, a hátvonal íveltebb, mint a hasvonal.

A test karcsú és megnyúlt, a végállású szájon 4 szál bajusz van. D 12, A 8.