Jellemzők: sárga vízi

Mexikótól Kolumbiáig édes- és brakkvizekben élő, nem magas hátúszójú faj. 1909-ben került először Európába.

Valamennyi elevenszülő fogasponty közül földrajzilag ez a faj hatolt legdélebbre. Európába már 1905-ben behozták.

A Guayanából 1939-ben Európába került halak külsőre a szivárványos guppira hasonlítanak. A hím 3, a nőstény 4,5 cm hosszúságot érhet el.

A Gambusia nemmel közeli rokonságban álló Girardinus nemet Girard amerikai zoológusról nevezték el. Először 1935-ben importálták Európába.

Európába már 1908-ban behozott, igen kecses, kis límiafaj. A hím 2,5, a nőstény 4,5 cm hosszúra nőhet.

Sok fajra tévesen használják a nevét, valójában elég ritkán kerül akváriumokba. Surinameban őshonos.

Hosszú orrú faj. A halvány sárga alapszínű testen nagyobb méretű sötét pöttyök adják a mintázatot.

Az ún. ’Paleatus-csoportba’ soroljuk, némileg emlékeztet több más közel rokon, és a foltos páncélosharcsához hasonló mintázatú fajra, például Corydoras carlae, C. gladysae, C. froehlichi, C. paleatus. Velük szemben viszont a jól leírható, egymás fölötti két-két folt alapú mintázata alapján nagy biztonsággal meg tudjuk különböztetni.

Nagyon magas hátú és rövid törzsű, s feje aránylag nagy, testén sárgásfehér alapon barnás foltok vannak, középütt azonban egy világosabb keskeny csík szabadon marad. A homlokrészen halvány aranyszínű folt látható. Könnyen összetéveszthető a Corydoras ambiacusszal.

Szürkés-ezüstös alapon a hímen sötét vonalhálózat látható. A fiatal állatok hátúszójukon feltűnő sötét foltot viselnek, mely világos színnel keretezett; olyan időszakuk is van, amikor színezetük lényegesen egyszerűbb. A hasonló Corydoras sodalistól a hátúszófolt különbözteti meg.