Jellemzők: savas (6pH alatt)

Ovális körvonalú állat, a homlokvonala erősen ívelt. Pikkelyei meglehetősen nagyok.

A test viszonylag magasnak hat, elsősorban a többnyire egyenesen tartott, magas hátúszó miatt. Oldalról nagymértékben lapított; a fej rövid, az orr legömbölyített tompa, a szájnyílás nagyon kicsiny és végállású.

A VITORLÁSHALAK ALAKJA eltér a többi bölcsőszájúhalétól; testük korong alakú, oldalról lapított, úszóik megnyúltak, ami megnöveli magasságukat.

A vadon élő vitorláshalaknak két faja ismert: a Pterophyllum altum (lent) és a Pterophyllum scalarae (szemben), melyeknek több színváltozatát tenyésztették ki. Egyes vélemények szerint, csupán egy faj a P.

A vitorláshalakhoz hasonlóan, a diszkoszhalak korong alakú teste sem jellemző a bölcsőszájúhalak családjára. A diszkoszhalak csak erre szakosodott akvaristának ajánlhatók, mivel különleges vízminőséget igényelnek: lágy, kissé savas és tőzegen átszűrt, viszonylag meleg vizet kívánnak.

Hosszúkás testalkatú törpesügér faj, kifejletten a nőstények általában 5 cm-sek, a hímek 1-2 cm-vel nagyobbak. Feje kihegyesedő, fejtetőjén enyhén ívelt.

A zöldessárga színezetű hal oldala kékes árnyalatú. Hangulatától és erőnlététől függően, testét számos függőleges sötét sáv keresztezheti; a szemtől a kopoltyúfedőn át ferde sáv húzódik.

Arról kapta a nevét, hogy oldalán két vízszintes sorban négyszögletes, sötét foltok húzódnak. A foltok egyik oldalán oldalfényben jól látható kékes vonal fut.

E hal alakja jellemző a baltahasúlazacokéra; haloldala rendkívül mély, hátoldala egyenes. Az oldalvonal fölött világos krémsárga, alatta ezüstös-szürke.

Mélyen ovális testű, erőteljes felépítésű hal. Színezete főként acélszürke, a testoldalon lefelé ezüstszürkévé válik, a mellkas és a has élénk narancssárga.

Teste nagyon mély, hátoldala egyenes. A színe általában ezüstös rózsaszín, de ez a példány zöldes alapszínű.