Toxotes chatareus – Hétfoltos lövőhal
A jávai lövőhal (Toxotes jacualtrix) mellett a másik félsós vízben tartandó lövőhalfaj. Felismerhető a nagy foltok között feltűnő kis fekete pöttyökről.
Pistia stratiotes – Úszó kagylótutaj
Üdezöld levelei csészeszerűen futnak körbe, tőlevélrózsát alkotnak. Levelei párhuzamos erezetűek, ovális-kerekded alakúak, szivacsszerűek.
Aplocheilus panchax – Kék díszcsuka
Hosszúkás, hengeres testalkatú ikrázó fogasponty. Testalkata teljes mértékben a felszíni életmódhoz alkalmazkodott, erről árulkodik egyenes háta és előreugró, hegyes feje is.
Gymnothorax tile – Édesvízi muréna
Hosszúkás, kígyó-alkatú hal, tipikusan a murénaformát mutatja. Rendszertanilag a legismertebb, nagytestű tengeri murénák közé tartozik.
Monodactylus kottelati – Kottelat – díszholdhal
Az ezüstös díszholdhalhoz (Monodactylus argenteus) rendkívül hasonló faj. Megkülönböztetésükre szolgál intenzívebb narancsos hátúszója és a hátúszónál jóval megnyúltabb farok alatti úszó.
Parcanthocobitis botia – Zebracsíkos kövicsík
Szürkésfehér alapszínen fekete csíkozás tarkítja. A csíkok srégen követik egymást, és az oldalvonal mentén foltokká formálódnak.
Aponogeton crispus – Fodros vízikalász
Némileg hasonlít a fodroslevelű vízikehelyhez, de nem „buborkás” leveleinek felülete, hanem enyhén csavarodott, főleg a levélszéleken tűnik ez fel. Hosszú levélnyele van, szép üdezöld leveleinek széle fodros, erről kapta magyar elnevezését.
Cryptocoryne beckettii – Beckett vízikelyhe
Mélyzöld, enyhén hosszúkás, lekerekített levelei vannak. A levelek kezdetben (főleg emers nevelésű példányoknál) egészen ovális, tojásdad alakúak, víz alatt azonban (fénytől függő mértékben) megnyúlhatnak.
Cryptocoryne wendtii – Wendt – vízikehely
Dús, kiterjedt gyökérzetű, nem túl hosszú szárú, de aránylag hosszú levelű növény. Levelei jellemzően barnás színűek, bár már rengeteg színváltozatát létrehozták.
Aplocheilus lineatus – Csíkos csuka
Egyenes hátú, nagy szájú hal. A szája is felső állású, egész testalkata a felszíni életmódhoz alkalmazkodott.