Jellemzők: sűrű növényzetigényű

A halvány, fémes aranyszínű hal felső oldalán sötét, láncszemszerű mintázat húzódik; a kifejlett példányok mintázata lenyúlhat a testoldalra. A láncminta alsó része az orrtól a farokúszóig húzódó sötét vonalat alkot.

Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.

A hal egész testét egymástól egyenlő távolságra futó, sötét, ferde sávok fedik, melyek a fejen előre, a testoldalon hátrafelé irányulnak. A hasoldal sárgás aranyszínű.

A féregszerű hal színe aranybarna, hasoldala rózsaszínes árnyalatú. Az apró szem eltűnik az egyik keresztsávban, melyek többségét keskeny sárga vonal szakítja meg.

Ezüstösszürke színű hal, oldalai kissé világosabbak, a hasa fehér. Oldalán elszórtan sötét pettyek fordulnak elő, főként a test hátulsó részén.

Ovális-testű bölcsőszájú hal, kissé ívelt háttal. Az alapszínezet sárga-barna, inkább barnába hajlik.

Az Egyesült Államok délkeleti államaitól, Karolinától le egészen a mexikói Yucatán-félszigetig, a partközeli lagúnákban és folyótorkolatokban él ez az Európába 1903-ban importált, feltűnő megjelenésű állat. Testhossza a szabadban eléri a 12, az akváriumban a 9 cm-t.

1912-ben került először Európába. Haiti szigetén különféle vizekben, még félsós vizekben is nagy rajokban él.

A vadon élő guppiknak eredendő genetikai változékonyságuk folytán számos helyi alakjuk van, ezért nehéz egységes leírást adni róluk. A hímek a természetben 3 cm-esre, a nőstények 6 cm-esre nőnek (a nemesített óriásguppi hímjei az 5, a nőstények pedig a 8,5-9 cm hosszúságot is elérhetik).

Magas hátú halak, magas és lekerekített úszókkal. Alapvetően szürkés színezetűek, ami a nőstények esetében kifejlett korban is jellemző színezet marad.