Jellemzők: sűrű növényzetigényű

A sárgásfehér hal oldalát szeszélyesen előbukkanó foltok tarkítják, és sötét szélű pikkelyei közül néhány cikcakk vonalban helyezkedik el. Oldalról megvilágítva teste némileg ibolyafényű.

Változatos színezetű faj: az itt látható, hegyi patakokból származó példányok színe kékes-fényű zöldes aranybarna; a síkvidéki állóvizek halai inkább foltosak. A pikkelyek szegélye sötét.

1,5-2 cm-es testhosszával a törpe fogaspontyocska hímje a föld egyik legkisebb gerincese, a nőstény is csak 3,5 cm-ig nőhet meg. A nyújtott testű, orsó formájú kis hal oldalról csak kevéssé lapított.

Megnyúlt, de erős testű hal, keskeny faroknyéllel.A hím testoldalának alsó része aranysárga; a nőstényen kék, néha sötétebb színű csíkok futnak. A hím farok alatti úszója nem vesszőszerű, mint más elevenszülő fajokon, de a nőstényé jellemzően legyező alakú.

A szép példányok hátoldala zöldesbama, testoldala zöldes fényű aranysárga, hasoldala pedig ezüstös-színű. Oldalát keskeny, függőleges, egyenlő távolságra futó sötét sávok keresztezik, melyek a hátúszó előtt a test teljes mélységéig lenyúlnak.A hím sárga és vörös hátúszójának sötét a külső szegélye, a gonopódiuma hosszú és sárga színű.

A hal minden úszója lekerekített és koromfekete. Testszíne a hátoldalon egyenletesen szürke, a testoldal alsóbb részein világosabb.

A főleg állatokkal táplálkozó Gambusia nem néhány fajával találkozhatunk a szobai akváriumokban, de nem olyan gyakoriak manapság, mint azelőtt. Mivel sem a víz alacsonyabb hőfokára, sem annak összetételére nem igényes, egyúttal a szúnyoglárvák nagy étvágyú tizedelője, valamennyi kontinens tropikus vagy mérsékelt övi, hőforrás táplálta vizébe betelepítették, ahol igény volt rá.