Apistogramma baenschi – Inka törpesügér
Szokásos törpesügér alakú halak. A hímek nagyobbak a nőstényeknél.
Nothobranchius guentheri – Günther fenékpontya
A hímek nagyon mutatósak, a nőstények viszont csak rózsaszínes-barnásak, egyszínűek.
A hímek teste hálómintás, kék alapon piros pikkelyszegéllyel.
Trichogaster chuna – Mézgurámi
A legkisebb gurámik egyike, teste rövid, tömzsi. Szája felső állású, hasúszói tapogatóvá fejlődtek.
Oryzias woworae – Vörösúszójú rizspontyocska
Enyhén magas hátú, és mélyebb hasú faj, teste farkafelé karcsúsodik. Testük irizálóan kék, úszóik viszont izzó vörös szegélyűek.
Melanotaenia praecox – Törpe szivárványhal
Magas hátú faj, mint az a kalászhalaknál megszokott, teste némileg hasonlít egy kalászszemre, nevét is erről kapta. A szivárványhalak közt nem számít nagy termetűnek.
Pangio myersi – Óriás párduccsík
Hengeres, hosszú hal. Teste féreg, vagy kígyószerű. A közismertebb „kuli-kuli”-nál jóval vaskosabb, és persze valamivel hosszabb is. Hátúszója hátrébb helyezkedik el, és természetesen nála is van has és fark alatti úszó, mellúszó egyaránt. Farkúszója félig mintázott. Szája körül néhány pár bajuszszál található. Sötétbarna testét citromsárga csíkok szelik. Létezik albínó variánsa is.
Pangio semicincta – Párduccsík
Hosszúkás, hengeres testalkatú csíkféle, néhány pár bajuszszállal szája körül. Teste csíkos, barna és sárga sávok váltakoznak rajta. Se a barna, se a sárga csíkok nem érnek le a hasig, fehéres csík látszik az oldala alján, mivel a has is ilyen színű.
Pangio cuneovirgata – Jaguárcsík
Hosszúkás, hengeres csíkféle, bajuszszálakkal szája körül. Hasa fehér, testfélig nyúló háti mintázata van, ami barna és élénk citromsárga csíkok váltakozását jelenti.