Stigmatogobius sadanundio – Lovaggéb

A szürkéskék színű halnak két hátúszója van; az elülső kb. hat, felmeredő úszósugarat tartalmaz (gyakran sötét folt van rajta); a második alapjának hossza egyenlő a farok alatti úszóéval, amely a fentihez hasonlóan sötét foltokat visel.
Scatophagus argus – Árgushal

Az árgushal szögletes alakját úszóinak elhelyezkedése is kihangsúlyozza. Színezete arany és barna sávokból áll, melyet számos sötét, kerek folt fed.
Monodactylus argenteus – Ezüstös díszholdhal

Korong alakú, oldalról lapított testű hal, akárcsak a vitorláshalak. Ezüstös testét nagyon kicsi pikkelyek fedik. Hasonlít a Monodactylus kottelati fajra.
Datnioides microlepis – Indonéz tigrishal

Erőteljes testfelépítésű, sárgásbarna hal, néhány sötét, függőleges sávval. Az orr csúcsától a homlokon keresztül a hátúszóig egy sötéttel szegett halvány csík fut.
Oliotius oligolepis – Nagypikkelyű díszmárna

A sárgásbarna hal legfeltűnőbb jellegzetessége pikkelyeinek mintázata. A legjobb példányok pikkelyeinek elülső része sötét, ami együttesen sakktáblaszerű hatást kelt.
Barbonymus schwanefeldii – Tiofil díszmárna

A fiatalok hátoldala szürkésbarna színű, testoldaluk jól látható pikkelyei ezüstös fényűek. A háromszögletű hátúszó a kifejlett hímeken fekete, alapja vörös, hátulsó szegélye homorú.
Boraras maculatus – Törperazbóra

A törperazbóra testalakja nem hasonlít a többi razbóráéra; faroknyele nagyon megnyúlt és elvékonyodott. A testoldal foltjainak elhelyezkedése némileg hasonlít az előző fajéra.
Labeo chrysophekadion – Fekete rojtosszájú hal

Az ivarérett fekete rojtosszájúhal szürkésfekete színű: az idős példányok sötét, bársonyos feketék. A fiatalok pikkelyeinek közepe vörös vagy aranyszínű, ezért csillogó külleműek.
Luciosoma spilopleura – Foltos csukamárna

Enek a halnak az ezüstös oldala is halványzöld árnyalatú az oldalvonal fölött és pikkelyei szintén nagyok. Fekete vonal húzódik a fejétől a faroknyeléig, ahol a nagy, erősen villás farokúszó felső lebenyében folytatódik.
Leptobarbus hoevenii – Sziámi vörösúszójú márna

A hal ezüstös-barna oldalán, az oldalvonal fölött, zöldessárga árnyalatú csík húzódik végig. A fiatal példányokon a fejtől a farokig egy sötét sáv fut, amely idővel kifakul.


