Jellemzők: Szumátra

Testük alapszíne sárgás, ezüst csillogású, a reá eső fénytől függően. A kopoltyútól négy, más területről származóknál hat kékes csík fut a testen végig, a halványsárgás farokúszóig..

A hátúszó hátulsó része és a farok alatti úszó között egy nagy, kékesfekete folt van az oldalán; egy kisebb folt pedig a hátúszó elülső része és a kopoltyúfedő hátsó szegélye között félúton helyezkedik el. Rózsaszínes narancssárga testét ibolyaszínben játszó pikkelyek fedik.

A törperazbóra testalakja nem hasonlít a többi razbóráéra; faroknyele nagyon megnyúlt és elvékonyodott. A testoldal foltjainak elhelyezkedése némileg hasonlít az előző fajéra.

A zöldesbarna hal hátoldala ezüstös fényű; ez alatt feltűnő, vörös csík húzódik, amely az orrtól a szemen keresztül a faroknyél hátulsó széléig terjed. A vörös csíkot alulról kékesfekete vonal kíséri.

A háromcsíkú razbóra farokúszója erősen villás, a szép példányokén fekete és fehér foltok is vannak; a többi úszók színtelenek. A test alapszíne szürkészöld, a hasoldal ezüstös.

Ezüstös testű, „cápa” alakú hal, jól látható pikkelyekkel. Háromszögletű hátúszója felálló és mint a farok-, a farok alatti és a hasúszó, széles, fekete sávval szegélyezett..

A szürkészöld alapszínű faj ivarérett példányai színjátszóak. Testük színe a megvilágítástól függ: oldalvilágításnál, főként ívási időszakban, látványos gyöngyházibolya fényben tündökölnek.

A vad formája ennek az angolna alakú harcsának zöldesbarna, világosabb pontokkal. A tarkánfoltos és az aranyszínű változat népszerű az akvaristák körében.

Lassan mozgó vagy álló vizű élőhelyeken fordul elő, itt is inkább a barnás színű, vagy a még savasabb, fekete vízben gyakoribb. A legjobban olyan helyen érzi jól magát, ahol a sok felszíni vagy úszó növényzet miatt a fényviszonyokat félhomályosnak lehet nevezni.

Ovális, meglehetősen zömök testű, magas hátú. Oldalt lapított, idősebb korában furcsán aránytalan hal.