Jellemzők: Thaiföld

Ovális alakú hal, eredeti színe ezüstös-szürke, melyen apró, sötét pontok sorakoznak. Az itt bemutatott egyik leggyakoribb akváriumi tenyészváltozat színe halvány-rózsaszín, amely csak fogságban tenyésztve fordul elő.

Ovális, meglehetősen zömök testű, magas hátú. Oldalt lapított, idősebb korában furcsán aránytalan hal.

A peraki harcoshal rendkívül hasonlít a zöld harcoshalra (Betta simorum), megkülönböztetésük nehéz feladat, nagyon gyakran össze is tévesztik a példányokat!

A sziámi harcoshal mára felsorolhatatlan mennyiségű szín- és formaváltozattal rendelkezik. A leggyakoribbak a megnyúlt, nagy úszójú példányok, közülük is a teljesen kék, ibolya és tűzpiros színűek váltak igazán elterjedté.

Teste kissé zömök, de oldalt nagyon lapított; a hasfal vonala ívelt, a farktő magas. Alapszíne szép zöldeskék vagy kék, a farkúszó sárgás és vörös közti színű.

E tökéletesen áramvonalas testű csík színe sárgásszürke, oldalának alsó része és a hasa világosabb, ezüstös árnyalatú. Hátoldalán egy sötét csík húzódik végig, faroknyelét is sötét sáv övezi.

A halvány, fémes aranyszínű hal felső oldalán sötét, láncszemszerű mintázat húzódik; a kifejlett példányok mintázata lenyúlhat a testoldalra. A láncminta alsó része az orrtól a farokúszóig húzódó sötét vonalat alkot.

Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.

Ezüstösszürke színű hal, oldalai kissé világosabbak, a hasa fehér. Oldalán elszórtan sötét pettyek fordulnak elő, főként a test hátulsó részén.

E karcsú testű hal alsó állkapcsa megközelítőleg kétszer olyan hosszúra nyúlt meg, mint a felső, így idomult a felszíni táplálkozáshoz. Színe zöldes árnyalatú aranysárga, kék foltokkal.