Jellemzők: Thaiföld

Vöröses árnyalatúak szárai, melyek aránylag hosszúak. Levelei nagyok, kissé hegyesek, némiképp lándzsaszerűek.

Üdezöld leveleinek kinézete hasonlít a fodroslevelű vízikehelyére (C. aponogetifolia), dudoros felületű.

Két színváltozata ismeretes. Egyikük, melyiknek oldalán világosszürkés-krémszínű alapon kékes foltok vannak, háta barna.

Kifejletten hatalmas termetű, de viszonylag karcsú halfaj. Feje nagy és széles, szája szintúgy.

Nagyon dekoratív, karcsú, torpedó-alakú márnaféle alsó állású szájjal, melyet két pár bajuszszál övez. Háta egy csíkban sötétbarna, ezután egy szinte izzóan krémsárga sáv következik.

Hosszúkás, kígyó alakú hal, ahogy az az angolnáknál megszokott. Hosszú teste szürkészöld alapszínezetű, hátratolódott háti úszója alatt kis fekete foltok sorakoznak.

A legkisebb törperazbórafaj! Testének alapszíne pirosasbarna, gyakran csak gyenge, enyhén pirosas barna az alapszíne. Három pici fekete pötty helyezkedik el testén, egy a test közepén, egy a farktőben egy pedig a fark alatti úszó tövénél..

Hengeres, hosszú hal. Teste féreg, vagy kígyószerű. A közismertebb „kuli-kuli”-nál jóval vaskosabb, és persze valamivel hosszabb is. Hátúszója hátrébb helyezkedik el, és természetesen nála is van has és fark alatti úszó, mellúszó egyaránt. Farkúszója félig mintázott. Szája körül néhány pár bajuszszál található. Sötétbarna testét citromsárga csíkok szelik. Létezik albínó variánsa is.

Hosszúkás, hengeres testalkatú csíkféle, néhány pár bajuszszállal szája körül. Teste csíkos, barna és sárga sávok váltakoznak rajta. Se a barna, se a sárga csíkok nem érnek le a hasig, fehéres csík látszik az oldala alján, mivel a has is ilyen színű.

Hosszúkás, hengeres csíkféle, bajuszszálakkal szája körül. Hasa fehér, testfélig nyúló háti mintázata van, ami barna és élénk citromsárga csíkok váltakozását jelenti.