Jellemzők: Thaiföld

Egyenes hasoldalával, alsó állású szájával és magas, háromszögletű hátúszójával jellegzetesen cápa formájú hal. Hosszúra nyúlt testű, külsőleg hasonlít a folyami márnához.

Feltűnő jellegzetessége farokúszója, ami mélyen villás és sárga színű lebenyei fehér csúcsú fekete foltban végződnek. A nőstények testének körmérete a szaporodási időszakban megnő.

Karcsú, szürke testű hal, pikkelyeinek széle sötét. Orrától a szeme közepéig egy sötét csík húzódik, a faroknyél végén pedig sötét folt van.

Megnyúlt, karcsú testének hát- és hasvonala kissé görbült, kissé hasonlít a kurta bainghoz.. Ezüstszínű teste bíbor, zöld vagy sárga ragyogású.

A hal ezüstös-barna oldalán, az oldalvonal fölött, zöldessárga árnyalatú csík húzódik végig. A fiatal példányokon a fejtől a farokig egy sötét sáv fut, amely idővel kifakul.

A faj aranyló zöld színe a testoldal alsó részén fehérré válik. A hátúszón fehérrel szegett fekete folt van; a többi úszó többnyire színtelen.

Enek a halnak az ezüstös oldala is halványzöld árnyalatú az oldalvonal fölött és pikkelyei szintén nagyok. Fekete vonal húzódik a fejétől a faroknyeléig, ahol a nagy, erősen villás farokúszó felső lebenyében folytatódik.

A rózsaszínesbarna testű hal ibolyás fényben játszik a megvilágítástól függően. Orra hegyétől a farokúszó hátulsó szegélyéig egy kékesfekete vonal húzódik végig.

Az ivarérett fekete rojtosszájúhal szürkésfekete színű: az idős példányok sötét, bársonyos feketék. A fiatalok pikkelyeinek közepe vörös vagy aranyszínű, ezért csillogó külleműek.

Az ékfoltos razbóra azonnal felismerhető az oldalán elhelyezkedő, a faroknyélen elvékonyodó, háromszög alakú, kékesfekete foltjáról. Hátoldalának színe olívazöld, lentebb ezüstös árnyalatú.