Jellemzők: trópusi

A hal ezüstösbarna testét egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedő, vonalat alkotó sötét pontok fedik. Egy sötét, vízszintesen fekvő, töredezett foltok alkotta sáv fut a kopoltyúfedőtől a farokig.

A test elnyújtott, kissé torpedószerű. Ezüstös kékesszürke alapon szabálytalan foltok borítják, mely az úszókra is átterjed.

Meglehetősen magas, oldalt nagyon lapított. A fajra jellemző a meredeken emelkedő homlok, az egyenes hasvonal és a viszonylag nagy, hegyben végződő fej.

Az ezüstöskék testű halat sötét pettyek csoportjai fedik, főként középtájon és a faroknyélen. A fej elülső része és a mellúszó töve kárminvörös és ilyen színű pettyek előfordulnak a kopoltyúfedőn is.

Közepes méretű, tipikus amerikai sügérfaj. Ezüstszürke – piszkosfehér alapszínét fekete függőleges csíkozottság díszíti, melyek gyakran koromfeketék, de legalábbis sötétszürkék.

Nagytestű, erős, kifejezetten robusztus felépítésű sügérfaj. Testfelépítése teljes mértékben erőt, impozánsságot sugároz.

A test közepesen magas, jellegzetes bölcsőszájú hal forma. Oldalait és fejét igen jellegzetes barnás-vöröses alapon kékesen irizáló foltok borítják.

Az Egyesült Államok délkeleti államaitól, Karolinától le egészen a mexikói Yucatán-félszigetig, a partközeli lagúnákban és folyótorkolatokban él ez az Európába 1903-ban importált, feltűnő megjelenésű állat. Testhossza a szabadban eléri a 12, az akváriumban a 9 cm-t.

Egy kissé harcias hal, a közepesen dús növényzetű akváriumot kedveli. A növényzet az éhes szülők elől menekülő ivadékoknak is menedékül szolgál. Rendkívül ügyesen úszó, kissé verekedős természetű hal, emiatt nem ajánlatos kis akváriumban, kis halakkal tartani.

1912-ben került először Európába. Haiti szigetén különféle vizekben, még félsós vizekben is nagy rajokban él.