Aplocheilus panchax – Kék díszcsuka
Hosszúkás, hengeres testalkatú ikrázó fogasponty. Testalkata teljes mértékben a felszíni életmódhoz alkalmazkodott, erről árulkodik egyenes háta és előreugró, hegyes feje is.
Gymnothorax tile – Édesvízi muréna
Hosszúkás, kígyó-alkatú hal, tipikusan a murénaformát mutatja. Rendszertanilag a legismertebb, nagytestű tengeri murénák közé tartozik.
Yasuhikotakia eos – Hamvas díszcsík
Háta magas, teste tömzsi, ahogy az a Yasuhikotakia – csíkféléknél általánosan jellemző. Áramvonalas alkata segíti könnyedén mozogni a kövek, ágak között, míg aránylag vékony teste abban van segítségére, hogy a sziklák közé egyszerűen bebújhasson.
Trichopodus pectoralis – Szalagos gurámi
Hosszú, kecses alkatú gurámifaj. Akárcsak rokonságára, úgy őrá is jellemző a hasoldalon lévő két tapogató, melyek módosult hasúszónak tekinthetőek.
Parcanthocobitis botia – Zebracsíkos kövicsík
Szürkésfehér alapszínen fekete csíkozás tarkítja. A csíkok srégen követik egymást, és az oldalvonal mentén foltokká formálódnak.
Barclaya longifolia – Hosszúlevelű barclaya
Cryptocorynekre hasonlít külsőleg, mivel enyhén fodros szélű és hosszúkás leveleket növeszt. Mérete azonban eltér tőlük, mert sokkal hosszabb leveleket ereszt, melyek akár 50, kivételes esetben 80 cm-re is megnőhetnek.
Cryptocoryne crispatula – Hamis fodroslevelű vízikehely
Üdezöld leveleinek kinézete hasonlít a fodroslevelű vízikehelyére (C. aponogetifolia), dudoros felületű.
Pangasius sanitwongsei – Vitorlás cápaharcsa
Kifejletten hatalmas termetű, de viszonylag karcsú halfaj. Feje nagy és széles, szája szintúgy.
Macropodus erythropterus – Vöröshátú paradicsomhal
Nagyon könnyű összetéveszteni a fekete paradicsomhallal (Macropodus spechti), mivel e faj is idősödve besötétül, fiatalon pedig a fekete paradicsomhal is hasonló hálómintás kültakaróval rendelkezik.