Gurámi tenyésztés

 

Gurámi tenyésztés - Ikon

Gurámi tenyésztése, különös tekintettel kék- márvány- illetve törpegurámira

(ahogyan én csinálom)

Elöljáróban leszögezném, hogy természetesen rengeteg kisebb eltérés lehet az általam folytatott eljárás, és a másoknak bevált technikák között, de alapvetően a gurámi-félék biológiai igényeit és a családjukra jellemző viselkedésformáit figyelembe véve alakítja ki minden tenyésztő a számára legjobb-legkényelmesebb metódust.

Kék- márvány- illetve törpegurámi tenyésztéséről

1. Tenyészhalak nevelése, tartása

2. Ívás körüli teendők

3. Ivadékok felnevelése

Törpeguri papucsállatkákra vadászik
Törpeguri papucsállatkákra vadászik

Elöljáróban leszögezném, hogy természetesen rengeteg kisebb eltérés lehet az általam folytatott eljárás, és a másoknak bevált technikák között, de alapvetően a gurámi-félék biológiai igényeit és a családjukra jellemző viselkedésformáit figyelembe véve alakítja ki minden tenyésztő a számára legjobb-legkényelmesebb metódust.

1. Tenyészhalak kiválasztása, nevelése, tartása

Vásárlás:
A díszhalüzletekben sokféle gurámi beszerezhető. Kezdő tenyésztőnek nem is igen van jobb “tanulóhal” a gurámicsalád egyes fajainál, különös tekintettel a kékgurámi változataira, és persze a “törpékre”. A vízminőségre, és labirintszervüknek köszönhetően oxigénre sem igazán érzékenyek, csak méreteiket kell figyelembe venni, és nyugodtan lehet tartani mindenféle elképzelés szerint berendezett édesvízi akváriumban, a legegyszerűbb élelmezés terhe mellett. Ez a kijelentés persze nem vonatkozik arra az esetre, ha eredményesen szeretnénk tenyészteni halainkat. Ilyenkor bizony már a halak üzletben való kiválasztásánál árgusszemekkel kell megvizsgálnunk kiszemeltjeinket, a következők szerint: testforma, színezet, egészségi állapot, és persze ivarok. A testforma észrevételezésénél a feltűnően púpos,”csipeszfejű”, deformált gerincű vagy esetleg abnormális hasformájú egyedeket ne vásároljuk meg. Színezet szerint lehetőleg a legmarkánsabb hímeket próbáljuk megszerezni, a nőstényeknél ez annyira nem számít. A vásárlásnál úgy járunk el a leghelyesebben, ha a hímeket az egyik üzletben, a nőstényeket

Törpeguri
Törpeguri

meg lehetőleg a hímek boltjától jó távol, néhány kerülettel arrébb szerezzük be. Mindezt azért, hogy lehetőleg két vérvonalból származzanak, így – kizárva a testvérek közötti túltenyésztést – erősebb, genetikailag erősebb lábon álló utódokat állíthatunk elő.(Ezt egyébként minden halfajnál tudom ajánlani!) Természetesen a kékgurámiknál vegyük figyelembe a színtípust (úgymint sima kék(két foltos), arany, ezüst, márvány, stb.), mert ezeket keverve nem kapunk egységes színezetű ivadékokat. Alapszabály: inkább több nőstény, és csak kevés hím, ugyanis a hímek erősen rivalizálnak egymással, és területet is őriznek, ami a gyengébb hímek rovására történik. Az egészségi állapotot is megpróbálhatjuk felmérni szemmel, de ez nem mindig sikerül, mert vannak olyan betegségek amelyek szemmel kezdeti stádiumban nem láthatóak (pl. a rettegett “fónusz”, amit előszeretettel kapnak el a gurámik), de ha fekélyeket, úszórothadást, fehér pettyeket, vészes soványságot, apatikus halakat, vagy ellenkezőleg nagyon ijedőseket, vagy netán elhullott állatokat is látunk a medencében, mindenképpen gyanakodjunk, és ha vásárolunk innen, ajánlatos 4-6 hétig karanténban tartani őket (legjobb viszont nem vásárolni olyan akváriumból, ahol fertőzésgyanu merül fel). Ivarok tekintetében a gurámi nem nagy titok: a hímek színesek és látványosak, a nőstények kevésbé kihívóak (pl. Trichogaster lalius), vagy ha másképp nem, hát hasformájuk kerekebb, úszójuk is eltér a hímekétől (pl. a kékgurámi hím hátúszója kihegyesedik, a nőstényé kerek).

Nevelés:

Colisa lalia
Colisa lalia

Ahogy józan “paraszti ésszel” gondolhatjuk: a nagyobb testű halakat több vízben lehet egészségesen nevelni és tartani, a kisebb testűek kevesebb vízben is jól érzik magukat. De az a képességük, hogy a légköri levegőt is képesek hasznosítani, plusz, hogy nem igazán ők tartják a hal-hosszútávúszás rekordját, emiatt ezt a szabályt sokan figyelmen kívül hagyják. Viszont imádnak enni, ezért rengeteg mellékterméket is előállítanak (ürülék, vizelet, széndioxid), ezért a növekedési szakaszban ugyanúgy kifizetődőbb több vízben tartani őket, mint a többi egyszerű halnépséget. Bár mocsári halak, azért szeretik a tiszta vizet, ezért lehetőleg motoros szűrővel szűrjük az akvárium vizét. Elvileg jól meg vannak a budapesti, vagy az agglomeráció kemény vizében (18°nk), de ha azt szeretnénk, hogy igazán erősek és szépek legyenek, jobb ha 7-8°nk-jú vízben neveljük őket. A lágyabb víz előállításához célszerű beszerezni egy kisebb teljesítményű fordított ozmózis-szűrőt, aminek a 0°nk-s vizét csapvízzel megfelelő arányban elkeverve állíthatunk elő akváriumi vizet. Az etetést naponta kétszer ejtsük meg, reggel és este. Lehetőleg adjunk nekik sok élő eleséget, de a tubifex-szel jobb ha óvatosan etetünk, emellett szárazeleségeket is kaphatnak. Nagyon szeretik csipegetni a spirulina-tablettát is, és néha megfigyelhető, hogy az akváriumi algákat is átböngészgetik. A legjobban 25-26 °C-os vízben érzik jól magukat.

2. Ívás körüli teendők

3 hetes törpeguri
3 hetes törpeguri

A hímek ivarérés után elég tevékeny életet élnek, úszó növényekből (pl. úszó májmoha), vagy csak úgy csupaszon fészket próbálnak építeni, buborékokból. változó sikerrel. A fészek tartósságából következtethetünk a nőstények ikraérésének fokára is, minél érettebbek, annál jobban sikerül a hímnek a fészeképítés, feltételezem valamilyen hormon összefüggés lehet (a nőstény hormonjai valamilyen változást okozhatnak a hím szervezetében, amely fokozottabb nyáltermeléshez vezet). Ekkor jött el a perc, amikor berendezhetünk egy szaporítóakváriumot, lehetőleg Trichopodusoknak 100 liter körülit, Trichogasteroknak (korábban Colisa) jóval kisebb is elég. Egy szivacsszűrőt tegyünk bele, mert amikor a kishalak elúsznak szükség lesz rá. A megfelelően méretezett fűtőtestről se feledkezzünk meg. Lehetőleg sok növényt is helyezzünk el, hogy komfortosabb legyen a nőstény számára. A nőstényt egy nappal előbb helyezzük át, mint a hímet. Ha a hőmérsékletet megemeljük 27-30 °C körülire, nemsokára megfigyelhetjük, hogy a nőstény egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli a munkálatokat, a hím udvarlását, és bár a hím sokszor elkergeti, néha brutálisan is, mindig visszasettenkedik, egyre többször, majd egyszer csak néhány meddő próbálkozás után, hagyja, hogy a hím köré tekeredjen, amikor is kiszorít belőle egy jó adag ikrát, melyet megtermékenyítés után, gondosan a fészekbe gyűjt (az ikrákban található egy kis olajcsepp, amely a víz tetején tartja őket, kivéve a Bettákéban, ami bizony süllyed). Ezt jó néhányszor megismétlik, majd a hím elkergeti a nőstényt. Ilyenkor célszerű a nőstényt eltávolítani, különben meg is ölheti (Trichopodus fajok inkább). A hímre ilyenkor nagy munka vár, feszülten őrzi a fészket, a terméketlen ikrákat eltávolítja, rakosgatja a kikelt lárvákat. Miután a kishalak elúsztak az apát is száműzzük a szaporítómedencéből, erre a célra krumpli- vagy hagymatároló nagyszemű hálóból, meg némi drótból barkácsolt hálót használjunk, amivel esélyünk sincs a kis gurámikat kihalászni, vagy összetörni. Ilyenkor a víz minden köbcentiméterében rengeteg kis halacska van, és bizony elég kis méretűek.

Szükség megoldás: Ha halaink a közös akváriumban ívnak le, és mindenképp szeretnénk a szaporulatot megtartani, azonnal állítsunk be egy nevelőakváriumot, hasonló vízzel, mint ami a szülők akváriumában van. Hőmérséklet lehet magasabb, de alacsonyabb semmiképp, a vízbe csepegtessünk Xantakridint. Ezután egy nagy méretű leveses merőkanállal merjük ki a fészekből az ikrákat, és óvatosan helyezzük át a nevelő akváriumba.

3. Ivadékok felnevelése

2 napos márványgurámi ivadék
2 napos márványgurámi ivadék

Elérkeztünk a legkritikusabb részhez, itt szoktak a problémák kezdődni. Elég sok előkészítést igényel, hogy nagy számban felnevelhessünk egy családot. Először is a kis halak rendkívül utálják a vízcserét az első 2-3 hétben, általában “rendesen” elkezdenek pusztulni, ha egy túlzásba vitt etetés miatt beinfúzoriásodik a víz, és ezen a gyógyszeres kezelés sem igazán segít. Tehát nagy fehérje tartalmú tápokat inkább többször keveset, mint kevésszer sokat etessünk. Itt gondolok a Sera Micron-ra, ami kitűnő eledel, de csak csínján bánjunk vele. Próbáltam vízzel előre összekeverve szemcseppentővel adagolni, az nem igazán vált be, mert így túl kevés ideig tartózkodtak az apró szemcsék vízközt, ami a legfontosabb a mi szempontunkból. Az általam legjobbnak vélt módszer, ha egy ecsetet a Sera Micron-ba mártunk, majd mint, mikor a cigarettáról lepöccintjük a hamut, kicsit lerázogatjuk, és azt a mennyiséget, ami az ecseten maradt pöcögtetjük a víz tetejére. Legalább naponta 6-szor. De ennél van egy sokkal jobb módszer is, itt segítségül hívjuk a természetet, hogy segítsen a kis halak vizét baktérium mentesíteni, és egyben a tisztogató munkások táplálék gyanánt is szolgálnak.

Ezek a papucsállatkák (Paramecium), és ecetférgek. Ezeknek a tenyésztését be kell indítani, mielőtt a gurámik szaporításába fognánk. Egyáltalán nem bonyolult, szinte magától megy, csak egy kevés odafigyelést igényel a dolog. Szükség lesz egy kb. 5 literes akváriumra, egy 5 wattos fűtőtestre, lágyvízre (ozmó vagy ioncserélt), napon szárított banánhéjra, és persze papucsállatkákra, és/vagy ecetférgekre. Egy mikroszkóp sem árt. Nézzünk körül egy régebben működő akvárium vizének felszíne környékén, kis szerencsével találkozhatunk szabad szemmel éppen csak látható, fehér, pálcika-szerű lényekkel. Aket fogjuk elszaporítani. Először is töltsük fel a kis akváriumot, (vagy 5 literes befőttesüveget) lágy vízzel, tegyük sötét helyre, tegyünk bele banánhéjat, kapcsoljuk be a fűtést. Néhány nap múlva bezavarosodik, ekkor elszaporodott benne az infuzória, ami ebben az esetben jó hír, mert a papucsok ezeket eszik. Ekkor pipettával tegyünk bele papucsállatkát (ha nincs az akváriumok körül, nézzünk szét régebbi pocsolyák körül, vagy ott felejtett tyúkitatók táján, árnyékos helyek vizes élőhelyein, biztosan fogunk találni). Nagyon hamar el fognak szaporodni, amit fehér hab vagy bevonat jelez a tartályban. A mi dolgunk pár naponként az egyharmados vízcsere, és a banánhéj kb. 1 hetenkénti cseréje.

Ismét papucsállatkákkal
Ismét papucsállatkákkal

Tehát ha a papucstenyészet teljes erővel dübörög, jöhetnek a kisgurámik. Amint elúsztak, pipettával szívjunk le a tajtékból onnan ahol a legsűrűbb, és csepegtessük be a nevelő medencébe. Ha nagyítóval figyeljük az eseményeket, rögtön láthatjuk, hogy kis halaink megélénkülnek, és vadásznak a papucsokra és ecetférgekre. Megfigyeléseim szerint az ecetférget jobban szeretik, mint a papucsállatkát, viszont ha csak ezzel etetünk lassabban növekednek. A legcélszerűbb a papucsetetést kombinálni a fent említett Sera Micron-nal, a napi 6 etetés fele legyen papucsos csepegtetés, a másik fele Sera Micron. Mindezt addig folytatjuk, amíg akkorák lesznek halaink, hogy a frissen kikelt artémia-rákocskákat (Artemia salina) be tudják kapni. Ekkor már bátran kijelenthetjük, hogy túl vagyunk a nehezén. Csökkenthetjük a napi etetések számát, annak arányában, ahogy nőnek, mert egyszerre egyre többet meg tudnak enni, nincs szükség többet rá, hogy állandóan táplálék-felhőben ússzanak. Ettől számított kb. egy hét múlva már nagyon apróra vágott tubifexet is meg tudják enni, de a papucsállatka csepegtetést se hagyjuk abba, a biológiai víztisztítás okából. Ezután már csak várnunk kell, hogy teljen az idő, gurámijaink pedig gőzerővel nőnek.

Vízszűrés: a porlasztott levegős szivacsszűrőt az első időkben nagyon kis fokozatra állítva üzemeltessük. Ahogy halaink nőnek lehet egyre erősebb szűrésre állítani, és ha már elég nagyok, hogy víz ellen is tudjanak úszni, helyezzünk be motoros szűrőt az akváriumba. Ekkor már rendszeresen cserélhetjük a vizet, amit az első hetekben ne nagyon kíséreljünk meg.

Nagyon fontos, hogy a víz hőmérséklete egyenletesen 27-28 °C-os legyen, főleg az első hónapban, amikor a labirintszerv kifejlődik, ezután már megfelel a 24-25 °C-os víz is. Ugyanennyire fontos a légmentesen záródó fedőüveg, ami által a víz feletti levegőréteg is temperált marad. A legcélszerűbb a fedőüveg széleire – ahol az akvárium falával érintkezik – hungarocell csíkokat ragasztani pl. szilikon ragasztóval, vagy ha tolós üveg tetőnk van, soha ne felejtsük el a helyére tolni. Ahol a csövek és vezetékek mennek, ott ragasszuk le szigetelőszalaggal. Így a kritikus időszakban (labirintszerv kifejlődése, 2-4 hétig), megúszhatjuk a megfázással járó tömeges elhullást.

A legjobb táplálás mellett is jelentős szétnövést tapasztalhatunk, ami konfliktussal járhat, ezért néha célszerű a nagyobb példányokat kiválogatni és külön nevelni.

Gabrinus.2008.03.12.

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.