Az éppen kikelt, illetve, elúszott halivadék legapróbb élőeleségét alkotó egysejtű ázalékállatok (Infusoria) közül legérdemesebb a papucsállatkát (Paramecium caudatum) tenyészteni.
Kisméretű ivadékok indító tápláléka
A poshadó vizekben igen gyakori 0,12-0,35 mm hosszú, mikroszkopikus élőlények tiszta tenyészetének nagy előnye — a régebbi, bizonytalan összetételű ún. „infuzória-tenyészetekkel” szemben —, hogy a halivadék már életének első napjaiban szívesen fogyasztja, könnyen tenyészthető és nagyobb tömegben is teljesen veszélytelen a zsenge ivadékra, amit nem mindegyik ázalékállatról mondhatunk el.
Tenyésztés
Paramecium-tenyészet céljára 2-3 literes befőttesüveget használjunk. Ezt félig vagy 2/3 részéig töltsük meg vízzel. A tenyészet tápközegéül 1-2 cm-es, kockákra vágott és napon vagy fűtőtest közelében jól kiszárított banánhéjat, karalábét vagy repcét szórjunk a vízbe (üvegenként 2-3 kockányit számítva). Ezután beoltjuk a tenyészetet valamelyik akvaristatársunk tenyészetéből származó papucsállatkákkal. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor szűrjünk át mocsaras víz iszaprétegének közeléből vagy bármely régibb pocsolyából származó vizet a legsűrűbb selyemszitaanyagon, s a szűrletben mindig megtaláljuk a Parameciumokat. Felismerésükre és tenyészetünk tisztaságának rendszeres ellenőrzésére igen jó szolgálatot tesz egy 8-10 szeres nagyító lupé, vagy még inkább egy 40-60-szoros nagyítású zsebmikroszkóp. A tenyészetet világos, napos helyre állítsuk. Ha a tenyészet termelékenysége egy idő múlva csökken, akkor újból dobjunk be néhány darabka szárított banánhéjat, karalábét, repcét vagy karórépát, s egyidejűleg a tenyészet vizét is cseréljük ki. A már jól működő tenyészethez a szárított karalábédarabkák helyett egy-egy kávéskanálnyi tejet is önthetünk, ami azzal az előnnyel is jár, hogy megszünteti a tenyészet kellemetlen szagát. Egyszerre csak kevés tejet öntsünk a tenyészetbe, mert az el nem fogyasztott tej megsavanyítja a vizet. Újabb tejadagot csak akkor adjunk, ha a víz már teljesen kitisztult.

A kevésbé érzékeny halak ivadékát minden különösebb veszély nélkül etethetjük papucsállatkákkal A tenyészet sűrűjéből üvegpipettával keveset vegyünk ki, és a tenyészvízzel együtt töltsük az ivadék medencéjébe. Az apró halivadék megélénkülése és ugrásszerű mozdulatai jelzik a papucsállatok utáni vadászatot. Olyan halfajok ivadékát, amelyek érzékenyebbek a baktériumokkal szemben (pl. neonhalak, razbórák stb.) csak tiszta közegű papucsállatkákkal etethetjük. Erre a célra egy kisebb, hosszú nyakú, nem színes likőrösüveget töltsünk meg nyaki részéig a Paramecium-tenyészet vizével. Ezután tiszta vízben megnedvesített laza vattadugót vékony dróttal átfogva toljunk le az üveg nyakába úgy, hogy a vatta alsó vége beleérjen a tenyészet vizébe. Ezután a vattadugó fölé öntsünk tiszta vizet, egészen az üveg nyílásáig. Az üveg alsó felét csavarjuk papírba. Egy idő múlva a Parameciumok a vattán keresztül a tiszta vízbe vándorolnak át. Az üveg dugó alatti részében keletkező oxigénhiány miatt a papucsállatok az oxigénben gazdagabb tiszta vízbe menekülnek. Innen azután szemcseppentő pipettával tiszta állapotban kiszívathatók. A vatta fölé vándorolt papucsállatokból a további etetéshez higiénikus kultúrát is készíthetünk. Tiszta, 1-2 literes befőttesüvegbe csapvizet töltünk, ezt leborítva egy napig állni hagyjuk, majd a tiszta Parameciumokkal beoltjuk, s a továbbiakban csak tejjel tápláljuk őket.