Corydoras adolfoi – Adolfo páncélosharcsája

A Corydoras adolfoi a legszebb páncélosharcsák közé tartozik, köszönhetően gyönyörű kontrasztos mintájának. Mindenképpen csapatban tartsuk, legalább 6-8 példányt helyezzünk el belőlük, hiszen mint minden rokona, ő is csoportos hal. Kifejletten 5-6 cm közötti testnagyságot érhet el, ezért egy kb. 80 literes akvárium már kielégíti helyigényüket.

Az akváriumba finom homoktalajt kell helyezni, mert a durvább aljzat (a nagyobb szemű sóder, gyöngykavics is) erősen koptatja harcsáink bajuszszálait, melyek fontos érzékszervek, ez akár végzetes is lehet számukra. Másrészt nem tudják kiélni természetes talajturkáló viselkedésüket. A növényeket nem bántja, csak a legapróbbakat túrja ki. Érdemes az akvárium hátsó régiójában egy sűrűbb növényzetű területet kialakítani, ahová visszavonulhatnak halaink pihenni. Napja döntő részét a talajon kutatva tölti. Ha nagyon finom szemcséjű talajból rendelkezésünkre áll sötét színű, az impozánsan ki tudja emelni halaink színezetét. Legoptimálisabb számára a 25-26 °C körüli hőmérséklet. Amazóniából, esőerdei területről származik, ahol a víz lágy és savanyú. Ezt vegyük figyelembe tartásakor, ne kerüljön kemény vízbe! A kémhatás a természetben gyakran alig 5 pH fölötti, akváriumban 5,5-6,5 körül nagyon ideális számára, de a semleges 7-es pH fölé ne menjünk. A rendszeres vízcserékre ügyeljünk, hogy egészségük megmaradjon.

Békés halak, gyakorlatilag bármilyen más fajjal társíthatóak, melyek nem tesznek bennük kárt. A legjobban azonban egy dél-amerikai biotóp akváriumba illenek, pompás látványt nyújtanak vörös neonhalak, vörösfejű pontylazacok, törpesügérek társaságában. Egy Rio Negro biotóp berendezéséhez is kiváló választás a faj. Társas akváriumba is kerülhet, például kisebb razbórák, dániók, más békés fajok mellé. Feketevizes élőhelyét imitálhatjuk, ha faleveleket szórunk a medencébe, ez a vizet is sötétíti, és hasznos anyagokat (úgy, mint csersavak, huminsavak) ad le a vízbe.

A páncélosharcsák legkiválóbb elesége az élő tubifex, de kaphatnak természetesen mind élő, mind fagyasztott formában különböző szúnyoglárvákat, grindált, televényférget, artémiát. A legtöbb szárazeleséget is elfogadják, például az aljzatra hulló lemezes eleségeket, vagy kimondottan a páncélosharcsák igényeihez készült, gyorsan szemcsésedő tablettás tápokat. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne csak más halak maradéka jusson nekik, teljes értékű táplálást kívánnak. Tenyésztés előtt kiváltképp fontos a kondicionálás élő eledelekkel.

A kifejlett nőstények kerekebbek, nagyobbak a hímeknél. A tenyészakváriumba készítsünk elő számukra ideális, kissé savas és lágy vizet. A szaporításra kiválasztott állatok esetén egy beikrásodott nőstényre 2-3 hím jusson. Az ívást hideg vizes vízcserékkel tudjuk kiváltani, akár naponta 60-70%-ot is cserélhetünk, és néhány fokkal hűvösebb vizet töltsünk be. Az oxigénellátás legyen kimondottan jó. Az ikrákat jellemzően növények leveleinek fonákára (vagy finom levelű növények közé), illetve az üvegre rakják. Egy-egy ikrarakás során kb. 20-30 ikrát helyeznek el. Az ívás után a szülőket eltávolíthatjuk, vagy az ikrákat gyűjtsük össze és helyezzük keltető akváriumba. Ha utóbbi megoldás mellett döntünk, a vizet a tenyészmedencéből vegyük, hogy a vízminőség teljesen megegyezzen. Gombásodást gátló szert (pl.: xanthakridin, vagy égertobozok kiázott leve) tehetünk a vizükhöz, hogy elkerüljük az ikrák penészedését. A kelési idő 3-4 nap, az elúszás után frissen kelt sórákkal, banánféreggel indítsunk.
A Corydoras adolfoi nem a legkönnyebben tenyészthető páncélosharcsa! Az ivadékok meglehetősen érzékenyek a vízminőségre: a szűrésünk legyen jó (de ne legyen túl nagy áramlás). A vízcserék során ne változtassunk nagyon a vízminőségen – inkább sűrűbben, kisebb adagokat cseréljünk. Hasznos lehet, ha van egy kevés talaj a harcsák alatt, egyes tapasztalatok szerint a csupasz üvegen tartva hamarabb betegednek meg, kevésbé fejlődnek jól.

Bár nem fenyegetett még a faj, természetes állományai fogyatkozóban vannak a Vörös Lista felmérései alapján.