"" kifejezésre történő keresés eredménye: 740 találat (1. oldal)

Hosszúkás testalkatú, inkább Pangio-csíkokra hasonlít, mintsem a hegyiforrás csíkokra. Farkúszója, és utánna több csík is még a testén rubinvörös, míg teste zöldes-barnás alapszínű, és kontrasztosan csíkozott, vagy márványosan mintázott, ez kortól és némileg egyedtől is függ.

A hal halványsárga testét számos, széles, hullámos szélű, sötétbarna sáv keresztezi. Orra hegyétől a szemén át egy sötét, vízszintes vonal húzódik.

Sötétbarna testén a válltól a farokig sárgásbarna tüskék sora húzódik. A többi tüske színe azonos a test színével.

Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak.

Karcsú, hosszú hal, oldalát csontos vértpajzs fedi. Orra megnyúlt, amin bajuszszálak találhatóak, ezzel keresgél és túr a talajban, majd a férgeket összeszedi.

Hosszúkás, lapos testű hal, alsó állású szájjal. A szája körül bajuszszálak vannak, orra pedig hegyes, hosszú, tapogatószerű.

Nevével ellentétben nem moha, hanem algafaj, fonalas zöldmoszat. Így gyakorlatilag – egyes rendszerezési szempontok szerint – nem is tartozik a valódi növények közé.

Közepes testű sügérfaj, a tipikus lekerekített fejforma jellemzi, de kifejletten nem növeszt hatalmas nagy zsírhomlokot. Úszói jellemzően kihegyesedők.
Színezetét illetően alapszínként a barnásszürke dominál, de ezen számtalan mintát láthatunk.

A fekete testű halat fehér foltok fedik; a mintázat kiterjed az úszókra és a három pár bajuszszálra is. Testének középvonala fölött vízszintes sorba rendeződött tüskék sora húzódik; hát- és mellúszóinak elülső szegélye élesen fűrészes..

A test hosszúkás, az előfordulási helytől függően kissé változó. A szájrés meredeken fölfelé irányul.

Egy kissé harcias hal, a közepesen dús növényzetű akváriumot kedveli. A növényzet az éhes szülők elől menekülő ivadékoknak is menedékül szolgál. Rendkívül ügyesen úszó, kissé verekedős természetű hal, emiatt nem ajánlatos kis akváriumban, kis halakkal tartani.

Megnyúlt, de erős testű hal, keskeny faroknyéllel.A hím testoldalának alsó része aranysárga; a nőstényen kék, néha sötétebb színű csíkok futnak. A hím farok alatti úszója nem vesszőszerű, mint más elevenszülő fajokon, de a nőstényé jellemzően legyező alakú.

A papagájvirág mélyvörös színű levelei miatt az egyik legdekoratívabb akváriumi növényünk. Lándzsa alakú levelei sokfelé elágazó száron növekednek.

Hegyes képű, magas homlokú faj. Hasonlít a sárga vadászsügérre, pláne egymásra hasonló színváltozataik.

Hegyes képű, magas hátú sügérféle. Citromsárga alapszínét sötétbarnás-feketés keresztsávok díszítik.

Közepes méretű, tipikus amerikai sügérfaj. Ezüstszürke – piszkosfehér alapszínét fekete függőleges csíkozottság díszíti, melyek gyakran koromfeketék, de legalábbis sötétszürkék.

Zebrasügérhez hasonló, magas hátú bölcsőszájú. Az úszók, pláne a hímeknél, csúcsaikon megnyúltak.

A halvány, fémes aranyszínű hal felső oldalán sötét, láncszemszerű mintázat húzódik; a kifejlett példányok mintázata lenyúlhat a testoldalra. A láncminta alsó része az orrtól a farokúszóig húzódó sötét vonalat alkot.

Enyhén megnyúlt, oldalról lapos. Hossza a természetben 47 cm-ig, akváriumban 10— 12 cm-ig nő.

A hal hátoldala szürkészöld, ezüstösfehér haloldala bíborfényű. Az oldalvonal fölötti pikkelyek színjátszóak és sötétebb színűek az alatta levőknél.